Aztán megszerettem Frances Mayes könyveit, amelyek olvasása folytán beleszerettem Toszkanába. Olyan mélyről jövő vonzódást érzek ez iránt a táj iránt- szerintem mindenkinek vannak helyek, amelyek elemi erővel vonzzák. Én nem vagyok egy világjáró alkat, sosem akartam túl egzotikus helyekre menni, ugyan szívesen olvasok róluk, vagy nézek filmeket, de ez számomra elég. Nekem 3 hely van: Olaszország, Új-Zéland és Japán, amely annyira szólít...
Toszkána
Szeretek időnként gasztro könyveket olvasni, vonzanak a szakácskönyvek és az olyan útleírások, amelyek bemutatják a hétköznapi embereket, a hétköznapi hangulatot, az ételeket-életeket. Annak ellenére, hogy én sosem voltam egy házitündér, és sosem készültem gasztro bloggernek. Jövőben sem fenyegeti a családomat ez a veszély, hogy bármikor is azzá válnék.
De Mayes könyvei elvarázsolnak, Olyannyira, hogy legszívesebben rögtön elindulnék, rögtön megfőzném, és rögtön minimum 30 fős vendéglátást rendeznék vagy 8 fogással.
Napsütötte Toszkána a kedvencem- na nem az amerikai film, amely képtelen volt átadni a könyv hangulatát. A könyv tetszett. Évekkel ezelőtt olvastam, majd a következő részt is: Édes élet Itáliában. Most meg a szerző Napsütötte szakácskönyv című művét olvasgatom. Élvezem, jó, kikapcsol és rögtön kétszer annyit vásároltam a boltban, mint akartam, mert elkapott a főzni vágyás és az olasz étkek iránti vonzódás. Hamarosan sütőben sült paradicsom illata árad majd a lakásban... Ha huszonévesen olvasom, már bejártam volna ezeket a tájakat- most megvárom, hogy a gyerekeim is élvezhessék úgy, mint én fogom:))) De talán ha addig is elmennék egy toszkán főzőtanfolyamra?
Nektek van-e olyan könyves élményetek aminek hatására utaztatok valahová?
