Színház: Mikve

A színházhoz mindig is felemás viszony fűzött. Egyrészről rajongok érte, ha jó az előadás, de szenvedek amikor közepes, nem jön át. Nem vagyok egy 'mindenáron látni kell' színházi rajongó, válogatok erősen. Az a gondom, hogy amennyiben egy pillanatra is lanyhul a hatás, már nem tudom kizárni a körülöttem szorongó, krákogó, sóhajtozó, összebújó tömeget.
Vasárnap ismét színházban jártam: a Pesti Színházban néztem meg a Mikve című darabot. Mikve-ről már hallottam korábban- nem a színdarabról, hanem a rituális fürdőről, amikor egy belvárosi séta kapcsán megnéztünk sok érdekességet Kazinczy utca és környékén.

A színház döbbenetes hatású volt. Szó sem volt küszködésről, hogy zárjam ki a közönséget, a darab, a zseniális színészek, a hangulat rögtön magával rántott és hatása még ma is, két nappal később is meg van. Súlyos gondolatok, aktuális kérdések, hitbéli és emberi problémák, amelyek itt vannak velünk de mégis, ilyenkor különösen mellbe vág. Hol kezdődik az ember felelőssége, vajon mikor lehet beleszólni mások életébe, meddig vállalhatom fel hitemet vagy hitetlenségemet...stb. Ami egy nagy ráadás: a súlyos gondolatokat finom humor szövi át.

Ajánlom Mindenkinek.

Filmes élményeim 1. : Az ember aki ismerte a végtelent

Mindig csodáltam azokat, akik egész életükben ismerték a bizonyosságot, hogy miért vannak, mi a feladatuk, mivel kell foglalkozniuk. Vannak, akiknél ez eleve elrendeltetett, és vagyunk jó páran az örök útkeresők- sokunkat túl sokféle dolog érdekel. És vannak, akik túlélnek- végzik a feladatukat, és egyáltalán nem izgatja őket, hogy azon az úton járnak-e amely az övék, vagy csak így alakult az életük. Élnek, intézik dolgaikat és kész.

A film, amelyet a múlt héten láttam Ramanujan nevű matematikusról szól, aki ugyan pontosan tudta, hogy mivel kell foglalkoznia, mire született- képleteket megtalálni. De az élet nem ilyen egyszerű, mindehhez ő Indiába született, igen nehéz körülmények közé. Nem kevés hit és kitartás, elszántság és áldozat kellett ahhoz, hogy elérje a vágyát: eljusson Cambridge-be. Szerencséje volt, találkozott egy olyan professzorral, aki felismerte zsenialitását, ugyan "látni őt valójában nem látta" de a képleteit igen. Magával ragadott a két különc személyiség találkozása, különbözőségükben mégis összekapcsolódó hitük a matematika iránt, elszántságuk, hogy bizony van értelme ilyen mélyen hinni valamiben ami legbelső meggyőződésünkből fakad.

A két főszereplő (általam nagyon kedvelt) színész Jeremy Irons és Dev Patel kettőse lenyűgöző.