Fontos filmek 1.

Sir David Attenborough azon emberek egyike, akire muszáj odafigyelni. Csodákat mutat meg, élni és észrevenni tanít és ha kell kegyetlenül szembesít. Egy élet a bolygónkon című filmjét néztük tegnap este. Aki inkább elolvasná, azt is megteheti, könyvben is megjelent. 

Kép: port.hu

Nem szerettem sosem a kötelező dolgokat, de erre a filmre nem tudok mást mondani: mindenkinek látnia kell. Bolygónk múltja, jelene és jövője- bármelyik is lesz a jövője-  látható benne. Nem áll meg a filmes hitvallásában ott, hogy hol tartunk, mit tettünk tönkre. Szerencsére megadja a feloldozást is, még van lehetőségünk változtatni. Ugyan az utolsó pillanatoknál járunk, hogy még megtehessük,   de van megoldás. 

Csodálatos film. Elborzasztó és mégis reménykeltő. Mert a természet meghálálja, ha jól bánunk vele. A mi döntésünk. Ébresztő!

                                                    Kép: port.hu

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- A nő, aki egy évig ágyban maradt

 Sue Townsend (Adrian Mole kapcsán már sokak kedvence) könyvéhez jó pillanat és nem kevés életkor kell. Mert hiába úgy van beharangozva, mint egy ,,hihetetlenül mókás" ,,gurulunk a nevetéstől"...stb könyv (könyvborító), pedig ez a könyv valahol mélységesen szomorú. Igen,  vannak benne érdekes figurák, senki sem átlagos és ez imádnivaló. Ugyanakkor a főhős Eva, olyan mélységesen szomorú, hogy miután az ikrei -  akik különben szintén nagyon kilógnak mindenhonnan - elmennek egyetemre, ő nem akar többé felkelni. Rátör az elmúlt évtizedek minden szorongása, tévedése és szép lassan elkezdi kivonni magát az életből. 

Akad pár ember, aki érti, hogy mi játszódik le benne, de nem túl sokan, hiszen mindenki önmagával van elfoglalva. Természetesen megjelenik a média, a szokásos hírverések, álhírek, találgatások...

Hogy mi lesz a vége, nem árulom el. Egyetlen dolgot csak: az élet oly egyszerű is lehetne...

,, Eva teste könnyű lett, mintha megszűnt volna a gravitáció. Volt már ilyen élménye, amikor gyerekkorában együtt ábrándozott a többiekkel, és az elképzelt világ néhány pillanatra annyira életre kelt, hogy valódibbnak tűnt, mint a jobbára kellemetlen dolgokból álló, szürke mindennapi valóság."

 Ha érdekel, hogy ,, a nő, aki egy évig ágyban maradt" vajon felkel-e valaha- olvasd el. 

Ez a könyv sokkal mélyebb mondanivalót hordoz, mint elsőre látszik. 

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- A Durell család története

 Durell családdal 10 éves korom óta rokonszenvezem, amikor először olvastam a Családom és egyéb állatfajtákat. Aztán jött még sok könyv Gerald Durell-től, de kedvenceim továbbra is a korfui éveikről szóló történeteik maradtak. Felnőttként sem csökkent az irántuk érzett elfogultságom. Sőt, azóta a gyermekeimnek is sikerült átadnom ezt a rajongást, és ezek a könyvek nem kis szerepet töltöttek be a sikeres olvasóvá nevelésükben.

Mindig is kedveltem a átlagtól elütő, másként gondolkodást támogató, segítő és elfogadó családi környezetet, ami Durelléknél maximálisan megvalósult. 

Ezért nagyon örültem, amikor Michael Haag: A Durell család története c. könyve megerősített ebben. Sok-sok ismerős részlet olvasható a családot bemutató könyvében, de nagyon sok olyan részletet is megismerhetünk életükből, amit esetleg nem hallott korábban az ember. A könyvön folyamatosan érezni, hogy olyan ember írta, akihez nagyon közel állt a Durell család. Volt szerencséje személyesen találkozni Larryvel, Gerryvel és Margoval is. Élvezetes olvasmány, egy kicsit más szemszögből is megmutatja őket, az emberek egy kicsit másképpen, valósághűbben jelennek meg, mint a regényekben de ez nem elvesz, hanem hozzátesz ahhoz a képhez, ami kialakult róluk bennem. 

Ajánlom ezt a könyvet Mindenkinek, aki kedveli őket, sok családi fotó látható, vannak képek többek között Theodore-ról,  Szpiróról de még Lugareciáról is benne. 

                                                      egy fotó a könyvből, Leslie nélkül. Gerald, Margo, Louisa, és Lawrence Durell. 

                                                 

Én ebből a könyvből tudtam meg, hogy Gerald tulajdonképpen nem szeretett írni, azért írta csupán a könyveit, hogy legyen miből fenntartania az állatkertjét. 

Mi továbbra is maradunk a rajongóik, ez a könyv csak tovább erősítette ezt bennem. Az elfogadás iskolapéldája ahogy ők éltek. Zajosan, nyitottan, sokszor veszekedve, de a különbözőségük ellenére is  mindig tisztelve a másik embert. 

Szintén ajánlom megnézésre a Durellék c. sorozatot is, ami nagyon szórakoztató és nagyon szerethető. Mi minden nyáron újra nézzük. 

És egy kép a filmbeli Durell családról.  fotó: filmkatalogus.hu