Egymásra hatások 1.

Sokszor fordul elő, hogy film, könyv, zene valamilyen formában összekapcsolódik, és együtt és külön is hatással van rám. Ezért van az, hogy kedvenc filmjeimnek gyűjtöm a zenéjét, kedvenc könyveimet szeretem megnézni filmen vagy színházban (bár ez sokszor csalódás a könyvhöz képest - a saját belső forgatókönyvem természetesen közelebb áll hozzám, mint egy idegen elképzelése).

Gimisként imádtam Woody Allen filmeket, többször láttam és a legnagyobb kedvencem a Hanna és nővérei. Ebben a filmben jó zenék, kiváló színészek, és legfőképpen Woody Allen filmjeire jellemző érdekes emberi kapcsolatok kavarognak. Itt hangzik el egy gyönyörű versrészlet is. Utána évekig kerestem a költőtől kötetet mindhiába. Aztán egyszer egy gyűjteményes kötetben (A világirodalom legszebb versei I-II) végre rátaláltam. Nem ugyanaz a vers, mint ami  a filmben van, de ez is a kedvenc verseim közé tartozik:

e.e. cummings: magammal hordom a szíved

magammal hordom a szíved/a szívemben él
a szíved/ el sose hagy már/bárhova kell
mennem jössz velem angyalom, bármi is ér
általad ér te drága/
                            nem érdekel
a sors/ hisz te vagy a sorsom édesem/jobb világ
se kell/hiszen nincs világ tenálad szebb és igazabb/
s bármit mondott is volna eddig a holdvilág
s bármit dalolna a napsugár az is te vagy

ez az a mélységes titok mit senki sem ért
/ez a gyökér gyökere a bimbó bimbaja
s az élet fája egének ege; mit a szív remélt
s az elme rejtett túlnövi azt ez a fa/
s ez a nagy csoda mely csillagot csillagtól elkülönít

magammal hordom a szíved/ a szíved hordja e szív/

                             

Könyves csevej találkozó

Tegnapi nap ismét találkoztunk. Egy feszültséggel, lüktetéssel teli mű Equus, izzó, parázsló beszélgetést eredményezett. A mű, amely teljesen megosztó gondolatokat ébresztett elérte hatását. Ahogy az Equus sem ad valójában feloldozást, egy csomó irányt, kapcsolatot, kérdést nyitottan hagy, úgy a mi beszélgetésünk is ismét megmutatta azt, amiért én fontosnak tartom ezeket a találkozókat és már sokszor írtam: ahány ember, annyi olvasata van egy könyvnek. És ez így jó. Természetes, hogy mindenki próbálja meggyőzni a másikat arról, ahogy ő érez, ugyanakkor pont ezért is fontosak ezek a beszélgetések. Tanítóak: empátiára, türelemre, a másik véleményével szembeni nyitottságra, arra, hogy nem biztos, hogy mindent ugyanazon a szemüvegen keresztül kell néznünk (végtelenül unalmas lenne), megtanít arra, hogy hogyan szedd össze a gondolataidat, hogyan érvelj, hogy ez nem irodalom óra, itt nincsenek rossz kérdések és válaszok. Itt egyetlen egy határ van, az idő. Két óránk van ezekre a beszélgetésekre és ebben mindenki, aki akar szót kap.

Várunk Mindenkit, aki szívesen csatlakozik ezekhez a könyves csevejeinkhez.

Április első csütörtökjén (6.-án) Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe c. mű kapcsán beszélgetünk.