Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Normális emberek + éves olvasásaim

 Ma, az év utolsó napján fejeztem be, és ezzel ez lett az év utolsó olvasása: Sally Rooney: Normális emberek c. könyve.

Egy könnyen olvasható, jól megírt regény, amely középiskolában kezdődő szerelemről szól, amely aztán bontakozik egészen a felnőtté válásig. Érdekes, érzékeny írás, sajátos szemszögből. Azt hiszem legtöbben szemléltük így a világot kamaszként- mintha kicsit kívülről néznénk rá. Ahol mindenki normálisnak tűnik, vagy nagyon nem, de mi valahogy sehogyan sem passzolunk bele. Hol igen, hol nem, hol elfogadnak, hol nem. 

Az, hogy vajon mi normális az teljesen egyéni. Ez a könyv a szeretet elfogadásának küzdelme. Szerethetek valakit, akit furcsának lát a világ? Vajon egymást formáljuk, vagy önmagunkat egy kapcsolatban? Mi történik, ha kiderül, hogy egyetlen ember mellett tudok igazán önmagam lenni? 

Belső érzelmi utazás a külvilággal szembesítve. 

,,Conell lassan eljutott oda, hogy jobban beilleszkedett a világba, számára ez a beilleszkedési folyamat egyenletes volt, miközben ő maga elkorcsosult, egyre távolabb került a kiegyensúlyozottságtól, olyasvalamivé vált, ami felismerhetően elértéktelenedett, nem maradt hát bennük semmi közös."

A könyvből készült sorozat is megy már, de kibírtam, hogy ne nézzem meg, amíg nem végeztem a könyvvel. 

Év végén szeretek egy kicsit végigfutni az éves olvasásaimon is. 

Néhányról itt is tettem közzé, sokról nem. Ezt az évet leginkább a könnyed, kikapcsolódásra választott olvasmányok jellemzik, tekintettel arra, hogy tanulmányaim és munkám kapcsán nagyon sok szakmai anyagot, irodalmat olvastam. 

Így esténként, hétvégenként tényleg a lelazulásra választottam könyveket. Így fedeztem fel magamnak idén a skandináv krimiket (tudom, hogy sok évnyi késéssel, de idáig ellenálltam), olvastam jól megírt izgalmas könyveket, bugyuta romantikus történeteket és azért beválasztottam néhány számomra sokat adó irodalmat is. 

A listám rövidebb talán egy kicsivel mint más években, de az időm is kevesebb volt, és fáradtabb is voltam. A kategóriákban a számomra leginkább kedvelt könyvvel kezdem, így egy tetszési sorrendet felállítottam. Az év kedvenceit dőlt betűsen külön kiemelem.

Kezdjük a krimikkel

1. Jussi Adler-Olsen- Nyomtalanul

2. Camilla Lackberg- Ártatlanok

3. John Grisham- A Kakas bár

4. Patricia Highsmith - A balek

5. Anders de la Motte- Végzetes nyár

6. Agatha Raisin és az elültetett kertész

7. Mary Higgins Clark- Csak a dallam él tovább

8. Rhys Bowen- Holttest a könyvesboltban

Romantikus

1.Nina George- Levendulaszoba

2. Taylor Jenkins Reid- Evelyn hét férje

3. Beth Patillo- Jane Austen tönkretette az életemet

4. Lauren Weisberger- A feleségek

Szépirodalom (ezt a legnehezebb sorrendbe sorolnom)

1. Lisa Wingate- Elrabolt életek

2. Susan Vreeland- Clara és Mr. Tiffany

3. Nick Hornby- A meztelen Juliet

4. Anne Tyler- Óratánc

5. David Nicholls- Mi

6. Sally Rooney- Normális emberek

7.  Ann Patchett- Életszonáta

8. Alison Lurie- Feltételes megálló

Életrajz- ide csak egy kerül, mivel több életrajzi olvasásom (Einstein élete, Meryl Streep életrajza, Dévény Annával készült beszélgetés kötet) folyamatban van, de nem sikerült befejezni. Remélhetőleg jövőre már ők is a befejezett olvasásaimhoz fognak tartozni

1. Edward Snowden: Rendszerhiba

Azt hiszem  nagyjából ennyi volt a pihenésre kiválasztott olvasmányokból, amelyeket be is fejeztem. 

BÚÉK Mindenkinek, jó további olvasásokat és nagyon remélem, hogy belátható időn belül (vírusmentes időszakban) a Könyves csevej találkozókat is visszahozhatjuk. 

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Rendszerhiba

Edward Snowden Rendszerhiba c. könyvét hosszan olvastam, mindig lassan haladva vele. Azon emberek közé sorolom, most, hogy elolvastam, akit így ismeretlenül is tisztelek azért, mert kiállt az értékei és elvei mellett egy olyan ügyben ami mindenkit érint. Tette ezt úgy, hogy nem tudta, vajon túléli, túlélheti-e ezt. Mint tudjuk az élet írja a legizgalmasabb és legkeményebb történteket. 

A rendszerhiba című könyvében keményen szembesít minket azzal, amit valójában minden internetet, mobilt használó ember sejt, tud de próbál nem foglalkozni vele: nyilvánosan éljük az életünket. Onnantól kezdve, hogy egyszer is felcsatlakoztál a hálóra, ha egyetlen kapcsolatot létrehoztál, már elérhető, követhető, lenyomozható vagy. 

A könyv nagyon részletes a technikai ismereteket tekintve, de mindenki számára érthető és szerintem érdekes is. 

,, egy átlagos felhasználó szempontjából a felhő csak egy tárolási mechanizmus, amely biztosítja, hogy az adatok feldolgozása vagy tárolása ne a személyi számítógépen történjen, hanem más rendszerek sokaságán, amelyeket végső soron különböző cégek birtokolhatnak és működtethetnek. Ebből következik, hogy az adataid többé már nem igazán a tieid. A cégek ellenőrzik, és gyakorlatilag bármilyen célra felhasználhatják őket."

Érdekes követni, ahogy felépíti magában a döntést, hogy nyilvánosságra hozza az adatokkal való visszaéléseket. Azóta a GDPR megszületett, de ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy ezzel bármi ellen igazán védve vagyunk. 

Nem tudom, hogy lehet-e ma még úgy élni, hogy valaki teljesen kizárja az életéből bármilyen olyan eszköz használatát (mobil, hitelkártya, internet...stb.) amely beazonosíthatná. 

Ez a könyv tükröt tart nekünk, naivitásunknak. Szembesít azzal, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk ebben a gépezetben és mennyire nem akarjuk elhinni azt, hogy mekkora manipuláció, átverés és játszma megy a háttérben. 

A saját felelősségünkre is ráirányítja a figyelmet: 

 ,, Ma egy új nemzedék száll síkra a magánszférának nevezett szabadságjogért. 9/11 -én még nem is éltek, az egész életüket ennek a mindenütt jelenvaló adatgyűjtési kísérletnek az árnyékában töltötték. Ezek a fiatalok, akik nem ismernek semmilyen más világot, annak szentelték magukat, hogy elképzeljenek egyet, és az ő politikai és kreativitásuk és technológiai találékonyságuk ad nekem reményt.

Mindamellett, ha mi most nem teszünk az adataink visszaszerzéséért, a gyermekeinknek talán már nem áll majd módjukban tenni. Akkor ők és az ő gyermekei is csapdában lesznek- az egymást követő nemzedékek mindegyike kénytelen lesz az előző adatkísértetének árnyékában élni, kiszolgáltatva a felhalmozott információtömegeknek, amely nemcsak a törvény jelentette korlátokon, hanem a képzelet határain is túlnyúló potenciált hordoz a társadalom ellenőrzését és az emberek manipulációját illetően."

Ma ugyan száműzetésben él, de mégis elismerik a munkáját amelyet a közjóért, a személyes szabadság eléréséért tesz. 

Fontos könyv. 

Fotó: 21. Század Kiadó

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Mi

 Érezted-e már azt, hogy bármit csinálsz, valahogy mindig rosszul sül el? Hogy imádod a párodat, mégis lassú haldoklását látod a házasságodnak? Hogy kétségbeesve próbálsz belekapaszkodni a legapróbb kötődési szemcsékbe, hogy megmentsd közös életetek morzsáit? Érezted-e azt a lelki-fizikai fájdalmat, ami azzal jár, hogy csetlő-botló szülőnek érzed magad a leszakadni vágyó kamasz gyerek körül, akiért rajongsz de mégsem tudsz egy nyelvet beszélni vele? Hogy utolsó lehetőségként részletesen megtervezel egy utazást, hogy minden jól süljön el- de pont ez az amivel a legnagyobb hibát követed el?

Ha érezted már,  akkor ez a könyv ismerős lesz. Ha nem akkor meg érdekes lehet. David Nicholls, aki az Egy nap c. romantikus regényével robbant be, amelyből film is készült (erről itt már írtam korábban), szerintem tökéletes ábrázolását hozza az életközepi válságnak, és a házassági krízisnek. Nagyon szerethető és egyben megható az igyekezet, ahogy megpróbálják rendezni a szereplők a házasságukat és keresni a kötődés jeleit egymás és a kamasz fiúk felé. Hogy sikerül-e? Nem árulom el. 

Ez a 3. könyv a szerzőtől, amit elolvastam (Egy nap, A beugró) de szerintem ez lett a legjobb.

,, Szerintem szülőként jogunk van hibázni, és hogy ezeket a hibákat megbocsássák nekünk."

 

A film, amelyet minden fiatalnak látnia kellene- Tűzszekerek

Tűzszekerek című filmet már többször láttuk a gyerekeimmel- amikor egy kicsit fel akarják turbózni magukban a verseny hangulatot szívesen megnézik. Atléták ők is, de sportágtól függetlenül ez az egyik olyan film, amelyet mindenkinek látnia kellene. Fontos lenne mert olyan értékekeket képvisel, amelyek sajnos eltűnőben vannak. .

Elvek, amelyek mentén kitart az ember, bajtársiasság, amely a saját érdekeinken túl a csoport érdekeit is figyelembe veszi. Kitartás, amely közelebb visz a céljainkhoz. Hit - legyen az vallási vagy emberi, belső hit- amely irányt mutat. Tisztelet a másik iránt- elfogadása a különbözőségünknek. 

Tisztában lenni önmagunkkal, céljainkkal, bizonytalanságainkkal. Van amikor küzdeni kell, van amikor engedni és van amikor tudni kell a másiknak gratulálni. 

                                       (kep: filmezzunk.hu)

Erőt ad ez a film. Megtanít másképp ránézni a dolgokra. Hogy a pillanatnyi bukás újabb célok felé irányít, hogy nem meghátrálni és egymásra mutogatni kell, hanem tanulni belőle, elemezni és újra felépíteni a terveket. 

                                         (kep: filmezzunk.hu)

Jó lenne ha minél többen látnák e gyönyörű filmet, csodálatos zenéjével. Nem egy mai 'darab' de a hatása még mindig erős. 

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Elrabolt életek

Általában egyszerre több könyvet is olvasok. Lisa Wingate: Elrabolt életek című könyve 'kiütötte' az összes többit. Magával sodort, elképesztő feszültséget okozott, felbosszantott, lenyűgözött, megríkatott... Nem tudtam kilépni a hatása alól,  amíg végig nem olvastam. 

Egy család- 5 testvér története- akiket egy tragédia folytán elragadnak megszokott környezetükből és egy gyermekotthonban találják magukat. Hogyan tűnhetnek el gyerekek nyomtalanul egy otthonból? Hogyan mondhatnak le tudtukon kívül szülők saját gyermekeikről? Hogyan adhatnak pénzért örökbe úgy gyerekeket, hogy eltitkolják, valójában élnek a szüleik és hazavárják őket? Hogyan hunyhatnak szemet azok, akik tulajdonképpen pontosan tudják, hogy valami nincs rendben? Mindig vannak akiknek érdeke fűződik hozzá, hogy ne derüljön ki mi is zajlik valójában a felszín mögött...

A történet több szálon fut- az 5 testvér a történet egyik vonulata és van egy másik is- természetesen majd összefutnak a különböző utak. Hogy hogyan és kikkel - ajánlom mindenkinek elolvasásra ezt a könyvet, hogy megtudja. 

,,Soha senki nem érkezik ok nélkül az ember életébe."

A döbbenetes az, hogy megtörtént esetek alapján írta meg az írónő a történetet. A Tennesee-i Gyermekotthonok Egyesülete létezett. Vezetője Georgia Tann évtizedeken keresztül folytathatta különösebb ellenőrzés nélkül tevékenységét. Megrendítő történet. 

Georgia Tann (foto: commercialappeal.com)

,, Ha egy nő úgy dönt, igenis képes táncolni az új dallamra. A saját dallamára. De csak akkor fogja meghallani ezt a dallamot, ha nem beszél folyton. Mármint...önmagához. Mert az ember folyton igyekszik meggyőzni magát valamiről. "

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Jane Austen tönkrette az életemet

A címe miatt vettem meg ezt a könyvet. Kíváncsi voltam vajon hogyan teszi tönkre Jane Austen valakinek az életét- persze annyira azért nem vettem komolyan, gondoltam szórakozásnak jó lesz.
Az én életemet nem tette tönkre Jane Austen, pont akkor találkoztam vele amikor jó volt számomra- 14-15 éves koromban olvasgattam,  és pont annyit vártam és kaptam tőle amit éppen akartam.

                                                (kép:wikipedia.com)



Elméláztam a romantikán, a jellemeken, a döntéseken. Abban az életkoromban, amikor amúgy is a romantikán, a döntéseken és a jellemeken gondolkoztam órákat. Jane Austen éppen újra jelen van az életünkben, mert a 10, 5 éves kislányom is éppen a romantikán, a jellemeken és a barátságon, szerelmen szeret merengeni. (Ennyit gyorsult az idő azóta), sok más egyéb mellett. A kosztümös BBC sorozatok, klasszikus feldolgozások kísérői napjainknak és ami a legjobb, hogy el is olvassa őket.

                                                      (kép: port.hu)



Visszatérve a könyvre: kizártnak tartottam, hogy Jane Austen bárkinek az életét hazavághatja, és ez megerősítést is nyert számomra. A könyv alaptörténete, egy Austen kutató tudományos kálváriája Angliában érdekes, jó ötlet a levelei utáni nyomozás, a rejtélyes személyek, az angliai helyszínek bemutatása. Az elkerülhetetlen (hiszen szórakoztató, romantikus semmiségről van szó) romantikus szál egy kicsit gyermekdedre sikeredett. Abban nem sok izgalom volt.

Egyszer elmegy, kizárólag nőknek és kizárólag Austen kedvelőknek. A többiek unnák.

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Csak a dallam él tovább

Nyár, lazulás, limonádé: épp ebben a lelkiállapotban vagyok. Ehhez választottam egy krimit: Mary Higgins Clark: Csak a dallam él tovább c. könyvét. Ugyan a fedőlapon azt írják, hogy ,, a feszültségteremtés királynője" és éppen egy kis könnyed feszültségre vágytam, hát ezt nem kaptam meg. Ez a könyv semmilyen szinten nem teremt feszültséget, a legjobb szó rá, hogy kellemes. Nem több. Semmilyen izgalmat nem okoz, nincs különösebb feszültség, még csak rejtély sincs, hiszen elég hamar feláll a szereplők küldetése. Pont a nyár, lazulás, limonádé hangulathoz passzol.Ez egy tökéletesen kellemes limonádé- és ha nem vártam volna többet, tekintettel a fenti feszültségteremtés beharangozására, nem is lett volna bajom ezzel. 

     

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Óratánc

Anne Tyler azon kedvenc női íróim közé tartozik, akivel nagyon szívesen beszélgetnék. Ugyan a most elolvasott Óratánc című könyve nem a legnagyobb kedvencem Tőle, de azért kimondottan  hozza a tőle megszokott stílust.
Willa Drake nem különleges, bár életét időnként váratlan események tarkítják, mint mindenkiét.  Egy eltűnedező anya, egy fiatalon elveszített férj, két önálló  életet élő, anyjukkal nem sokat foglalkozó fiú gyermek, majd ismét egy férj, aki mintha nem is létezne mellette. Végre egy  félreértés kapcsán lehetősége adódik, e hömpölygő, és kiszámítható életen változtatni. Vajon megteszi-e?

Willa életének különböző szakaszaiba kukkanthatunk be 1967-2017-ig terjedően.  Tyler sosem harsány. Sokszor akár unalmasnak is tűnhet, ha valaki az állandó fordulatot, izgalmat keresi. Ő az embert mutatja be. A maga belső vívódásival, hibáival, bizonytalanságával. Nagyon pontos lélektani leírásokat tud adni. Tükröt tart. A szépen felépített lélektani íve mégsem lesz unalmas. Zömében apró döntéseket hozunk, időnként megrázó eseményeket élünk túl, de az életünk valójában a körülöttünk élők között, az ő hatásaik, érzéseik, befolyásuk mentén zajlik.

Anne Tyler mestere  az emberi létnek, lelki rezdüléseknek, a hétköznapi vívódásoknak, a családi hatásoknak a bemutatásában.

,,Mindig jó jelnek tartottam, ha egy férfi kedveli a macskákat. Azt jelenti, hogy nem érzi úgy, hogy mindig mindent irányítania kell. "

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Levendulaszoba

Vannak könyvek, amelyek lehet, hogy nem nyernek rangos irodalmi díjakat, lehet, hogy soha nem fogják őket az irodalom alapművei közé sorolni de ha éppen jókor,  megfelelő hangulatban talál meg, nagyon is betalálhat.

Így jártam Nina George Levendulaszoba című regényével. Könnyed kis romantikus történetnek gondoltam a borítója és a leírás alapján, amely éppen megfelel egy feladatokkal, vizsgákkal, karanténnal terhelt időszakban esti tompításnak.

Hát ez nem egy könnyed romantikus történet. Romantikus is, történet is, de megrázó. És lelkesítő. És elgondolkodtató. Egy hömpölygő érzelmi áradat. Amely lelassít, megállít, időnként már túlzottan is lassan csordogál, de nekem most pont erre volt szükségem. Adott egy párizsi könykereskedő, akinek van egy könyves hajója- na itt engem már megvettek képzeletben- imádnék egy ilyet vezetni. De nem akármilyen könyvkereskedőről van szó- ő az emberi lélek legmélyebb bugyraiba lát és ennek megfelelően ajánlja a könyvet. - kész vagyok ennél pontnál- ezt nekem találták ki teljesen, el is gondolkodtam azon, hogy egy -egy ügyfelemnek lehet, hogy könyvet kellene ajánlanom a tanácsadási folyamat végén:))). Az író beszippantott -és nyugodtan lehet elfogultsággal vádolni- a 20. oldalon, amikor messze a kedvenc könyveim listájának élvonalában álló A sündisznó eleganciájára utalt. (Ld. 2017.02 - Drámázunk bejegyzést).

A történetet nem részletezem, van benne dráma, önmagát kutató, írói válságban lévő első könyves szerző, egy fűszerekkel fantasztikusan bánó, kedves bohém szakács, egy hölgy, aki álmaim városából csatlakozik hozzájuk (egy város, ahol minden a könyvekről szól, varázslatos, titkos tudások tárháza).

Ez  a könyv a fények, illatok, színek és mély érzések tárháza. Különleges személyek, akik egymás mellé sodródnak, hogy valamit átadjanak egymásnak. Egy olyan belső tudást, amely csak az igazán érzékeny emberek sajátja.

,, Az összes szerelmünk. Az összes halottunk. Az életutunk összes embere. Ők a folyók, amelyekből a lélektengerünk áll. Ha nem akarunk rájuk emlékezni, a tenger is el fog apadni."

Én pontosan azt a hangulatot, azokat a mondatokat és olyan formában kaptam, amire éppen szükségem volt.

,, A félelem úgy megváltoztatja a testedet, mint az ügyetlen szobrász a tökéletes követ. Csakhogy belülről farag ki, és senki nem látja, mennyi szilánkot és réteget ver le rólad. Belülről egyre vékonyabb és bizonytalanabb leszel, amíg már a legkisebb érzés is felborít. Egy ölelés, és azt hiszed, összetörsz és elveszel. Soha ne hallgass a félelemre! A félelem ostobává tesz."

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Evelyn hét férje

Elalvás előtti romantikus agytompító könyvnek terveztem az olvasását. Aztán egyre többször került napközben is a kezembe. Majd a felétől egyhuzamban olvastam ki.

Evelyn önző. Evelyn tudatos. Evelyn átgázol mindenen. Evelyn egy sztár, egy legenda Hollywood 50-60-70 -es éveiben. Evelyn lenyűgöző, döntéseiben, szívósságban, tudatosságban. Túl él mindenkit, és élete utolsó döntése: leleplezi saját misztikumát.

Hogy ehhez miért kell neki egy századrangú újságíró, és hogy merre kavarognak a szálak- Taylor Jenkins Reid nagyszerűen szövi őket.

Miközben megismerjük a sztárgyár sok trükkjét, a sajtó vakságát, a hazugságokat, amelyre e sztárok élete épül, egyre jobban beszippantanak az emberi kapcsolatok, a titkok, a döntések.


Jó kis kikapcsolódás volt.

„ Olyan keményen dolgoztál egy nagyszabású életért. És most a legkisebb szabadságra vágysz. A szeretés mindennapi békéjére.”

Elolvastam - szubjektív könyvkritika- Clara és Mr. Tiffany

Szépséges könyv, amely gyönyörűen írja le az üvegművészet alakulását a Tiffany műhelyben. Clara, aki egy modern, kifinomult ízlésű, bátor művész nincs könnyű helyzetben egy férfiak által uralt világban, de mégis a tehetsége, érzékenysége és kitartása segíti létrehozni az első kreatív női részleget. Magánélete is sok döntéshelyzetet hoz számára, mivel Mr. Tiffany nem hajlandó férjes asszonyokat foglalkoztatni. De a fő vonal mégsem a szerelmi élete, hanem a szakmaisága. Hogyan alakul egy szabad gondolkodású művész élete az 1900-as évek elején, amikor mindenütt a szegénység és a kemény férfi világ köszön szembe.

A könyv elragadóan vezeti az olvasót végig egy-egy Tiffany alkotás alakulásán és mutat rá a színek, a formák harmóniájára. Megtanulhatjuk, hogy minden  csak szemlélődés, nyitottság, érzékenység kérdése- egy orgonát beszövő pókháló is adhat inspirációt egy lámpa elkészítéséhez.
Élni tanít, élvezni az életet és észrevenni a körülöttünk lévő természeti szépségeket.

,, Ha fenntartunk egy kis helyet a szépségnek lelkünkben, akkor hatásos ellenszerünk lesz a mulandó élet megpróbáltatásaival, nehézségeivel szemben."

Szerettem ezt a könyvet. Nagyon.