2017 - olvastam, láttam, hallottam- szubjektív év összefoglalóm

Ilyenkor, mint oly sokan teszik én is szeretem végiggondolni az évet, amely lezárul. Sikerült sok dolgot megvalósítani, és van ami még további szervezést igényel. Sajnos a szabadnapjainkba kevesebb színház és koncert fért bele, mint terveztem, de azért kaptam fontos élményeket, amelyekről már írtam is itt a blogban korábban. Egy kis összefoglalót írok most, leginkább saját kedvemre, de hátha valaki szívesen olvassa, és kedvet kap valamelyik könyvhöz.

A könyvek amelyeket elolvastam (mint látszik ebben is, mint a filmekben és zenében vegyes az érdeklődésem):

Joanne Fluke: Piruló képviselőfánk és gyilkosság
                       Ünnepi szilvapuding és gyilkosság (most olvasom)- ez a krimisorozat teljes mértékben kikapcsol- nem gondolkoztat, hanem szórakoztat. Általában ilyen pihenős, bambulós szünetekben olvasom. Sajnos már csak két kötet és végére érek.

Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe- a könyvklub témája volt. Érdekes könyv, elgondolkodtat.

Robin Sloan: Penumbra út nonstop könyvesboltja- jó ötlet, szép kivitelezésű könyv, de aztán kissé csalódás volt. Többet ígért, mint amekkora élményt valójában okozott. Sajnáltam.

Paula Hawkins: A lány a vonaton- biztos sokak lelkébe gázolok: nem tetszett. Jó karakterek rosszul kidolgozva. Már az elején eltaláltam magamban, hogy ki lesz a gyilkos. A film kivételesen jobb, mint a könyv.

Richard. P. Feynman: Mit érdekel mások véleménye? - könyvklub témája volt, nagyon örülök, hogy elolvashattam. Érdekes, szórakoztató gondolatok egy nagy tudóstól.

Gary Chapman- Chaterine Palmer: Tavaszi történet- Chapman egy katolikus párkapcsolati szakértő, szakkönyvei jó alapok a mediációk során, ugyan én egy kicsit kritikus is vagyok a témában, de sok használható jó meglátása van. Az évszakok sorozata a tanácsadói munkájából jött, ezt a részt olvastam egyelőre. Kedves történet, jól érzékelteti egy házasság változásait, de nem ez a legjobb munkája szerintem. Szép gondolatok, odafigyelni egymásra - erre tanít.

Jean-Paul Didierlaurent: A 6:27-es felolvasó- könyvklub téma- jó könyv volt, szerettem.

Jill Mansell: Ebből szerelem lesz- nyári lazításhoz választottam- felejthető élmény volt.

Karen Blixen: Babette lakomája- a filmet már régen láttam- nagy kedvencem, és most már a könyv is. Ez is a könyvklub-i választás volt.

Eleanor Moran: Reggeli az ágyban- szintén nyári olvasmány volt, ez is felejthető.

M.C. Beaton: Agatha Raisin és a spenótos  halálpite- családom körében jó hecc volt, hogy ezt olvasom, szintén a nyaralás alatt- ez viszont tetszett. Pont jó a stílusa a műfajhoz, amit képvisel.

Patricia Highsmith: Carol- a könyv és a film is nagy élmény volt. Érdekes hangulatú, különleges karakterek. Megérte elolvasni és utána megnézni.

Eric Weiner: A boldog zarándok- tetszett.

John Williams: Stoner- maradandó élmény, bekúszott a tudatomba rendesen. Könyvklub téma volt szintén.

David Nicholls: A beugró- nagy csalódás volt. A másik könyvét szerettem (Egy nap)- de ezzel kimondottan lassan haladtam, egyszer majdnem félbehagytam. Semmi jelentős. Felejthető élmény.

Bernard Schlink: A felolvasó- könyvklubra választott- elgondolkodtató könyv, felemás érzésekkel, de hatása van.

Újraolvasások:

Peter Shaffer: Equus- könyvklubban komoly vitát kiváltó dráma. Középiskolás koromban nagy hatással volt rám Gálffi László alakítása.

Michael Cunnningham: Órák- könyvklub témája volt ez is a filmmel együtt. Örök kedvenc mindkettő.

Anna Gavalda: Kis kiruccanás- könyvklubra olvastam újra, elfogult vagyok, mert ugyan nem a legjobb könyve de az írónő a kedvenc női íróim közé tartozik. Jó volt újraolvasni.

Anne Tyler: Amikor még felnőttek voltunk- lumbágóm alatt olvastam újra- imádom.
                   Vacsora a honvágy étteremben- szintén imádom. Nagyon jó családregény.

Amelyeket még folyamatosan olvasgatok (időhiányában vagy mert nem is akarom másképp még nem fejeztem be):

Petrik Adrien: Asszony és a háza- szeretem - időnként előveszem és elolvasok egy fejezetet belőle. Már a vége felé tartok.

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim- ugyan könyvklubra választott volt, de nem volt időm, de szeretem nagyon. Időnként ezzel is haladok tovább. Nagyon jó stílusban megírt könyv, magával ragad ha előveszem. Régen láttam a Faludyról készült mozifilmet is, már akkor nagy hatással volt rám a szerző.

William Black: Al dente- lassan haladok vele, egy kicsit más, mint amire gondoltam.

Frances Mayes: Szép Toszkána- ezt is időnként előveszem és egy-egy újabb részt elolvasok, nézegetem. Imádom a szerző stílusát.

A múlt év legnagyobb színházi élménye volt számomra a Mikve c. előadás, erről akkor írtam is. Nagy felfedezés volt számomra és csodás koncert élményt okozott a Gandharvák együttes. A legjobb kiállítás élményem a családdal együtt volt, amikor soproni utunkon felfedeztük egy idős bácsi magángyűjteményét magyarországi kalcitkristályokról.

Karácsonyi csevej

Idei utolsó találkozónkon beszélgettünk egy kicsit  az elmúlt évekről. Átbeszéltük a filmeket, könyveket, amelyek témáink voltak. Érdekes összegzések születtek. A decemberi ajánlás: A felolvasó című könyv vegyes érzéseket váltott ki. A könyv elég sajátos szemszögből mutatja be egy nő és nála fiatalabb fiú kapcsolatát, mindezt háttérben a második világháború következményeivel. Abban egyetértettünk, hogy könyv stílusa tetszett mindannyiunknak, viszont egy kicsit kívülállók maradtunk. A Noel című karácsonyi témájú film viszont nagyon megható volt, felhívja a figyelmet arra, hogy ne feledkezzünk el arról, így az ünnepek kapcsán, hogy nem mindenki éli át ezt oly nagy boldogságban. Empatikus, mély érzésű, megható dráma.


Természetesen havi találkozóinkat januártól folytatjuk.  A következő mű amiről beszélgetünk: Örkény István: Macskajáték c. kisregénye. 

A film, amelyet megnézésre ajánlunk:

A szív hídjai

Várunk Mindenkit, aki szívesen beszélget irodalomról, színházról, filmekről. Részvételi díj továbbra is 300 Ft.

Legközelebbi találkozónk időpontja már az új esztendőben:

Január 11. Csütörtök. Helyszín: 1075 Bp. Károly krt. 3a (Astoriánál)

Találkozóinkról itt értesülhetsz: https://www.facebook.com/konyvescsevej

Adventi könyves csevej

Novemberi könyves csevej találkozónkon a családi kötelékek és a külvilág elvárásaihoz kapcsolódás volt fókuszban Anna Gavalda: Kis kiruccanás könyve és Az álmodozások kora című film kapcsán.
Gavaldának ugyan nem ez a legmeghatározóbb könyve mégis nagyon érdekes. Többüknek az volt a tapasztalata, hogy első olvasatra egy könnyű, gyorsan elolvasható könyv, és amikor az ember újra kézbe veszi és beleolvas rájön, hogy mennyi-mennyi fontos gondolat van elrejtve a könnyednek tűnő sorok között. Tény, hogy gyorsan lehet haladni vele, annyira mai gondolatok és nincs benne semmi bonyolult nyelvi játék. Gavalda a kötődésekről ír, ebben a könyvében 4 testvér egymáshoz és a családtagokhoz való viszonyáról. Hogy mennyire nehéz egy kívülállónak egy ennyire szoros és mély kötelékhez csatlakozni, miközben ők meg érzik ez a meghitt együttlét talán az utolsó ilyen pillanat az életükben, aztán mindenki folytatja az útját tovább.

Az álmodozások kora című filmben lenyűgöző színészi játék, gyönyörű felvételek, különleges hangulatok uralkodnak.  A főhős válaszút elé kerül: merjen - e vállalni egy a társadalmi elvárások szerint 'tiltott' kapcsolatot és vajon boldog lehet-e benne? Vajon a felesége tényleg ilyen elragadó vagy egy hatalmas nagy színjáték az egész? Hogyan élhet úgy, hogy az életet nem a házasságában érzi? - jót beszélgettünk erről mi is a találkozónkon.

Decemberben ahogy az tavaly is volt, egy kicsit ünnepélyesebb hangulatban tartjuk meg adventi találkozónkat. Várunk Mindenkit szeretettel, aki szívesen csatlakozna könyvekről, filmekről, kulturális élményekről beszélgető kis társaságunkhoz.

Legközelebbi alkalmunkra a választott könyv:

Bernhard Schlink: A felolvasó

és egy édesen szomorkás karácsonyi történet remek színészekkel:

Természetesen nem kötelező a filmet is megnézni, ez egy plusz ajánlat, hogy még több érdekességről beszélgethessünk. 

Az eseményről további részleteket itt lehet olvasni: https://www.facebook.com/konyvescsevej

Több kötetes kedvenceim- Anne Tyler- az én könyvespolcom

Vannak írók akikért rajongok, vannak akiket úgy érzem, hogy muszáj elolvasnom mert valamit olvastam, hallottam róla, vagy felkeltette a könyv a figyelmemet, vagy csak egyszerűen vonz magához. Vannak, akiket egyszer is bőven elég volt elolvasni, van akik könyvére viszont állandóan vágyakozva nézek, újra és újra olvasnám- de hát itt sorakoznak a még olvasatlan, rám váró kötetek. Vannak akikkel nagyon, de nagyon szeretnék beszélgetni.

Anne Tyler- kedvencek közé tartozik, bármikor újraolvasom, függetlenül attól, hogy hány kiolvasatlan kötet vár még rám, és nagyon szeretnék vele beszélgetni. 

Egyelőre három könyve van meg, bár ennél jóval többet írt. 

Legkedvesebb számomra az "Amikor még felnőttek voltunk,, c. könyve. Mindent szeretek benne: a karaktereket, a hangulatát, a helyszínt- hányszor elmerengtem rajta- jaj de odacsöppennék egy rendezvényre. Az írónő szívesen mesél a nemzedékeken belüli problémákról, vajon mennyire örökítjük át a saját problémáinkat, életünket, szokásainkat utódainkra. Ebben a könyvben különleges helyzet van, a főhős rögtön három lány mostohaanyjává válik. Még születik egy saját is, és ott van az egész család. És egyszer azt veszi észre- miközben mindenkit felnevelt, és barátja és támogatója is a többieknek vajon azt az életet éli, amire vágyott? - a válaszhoz érdemes elolvasni a könyvet. Ráadásként a könyvből készült film is remek (pedig ez nálam ritka, hogy így gondolom). Ugyan angolul láttam- de nagyon szeretem így is. Ezt a könyvet és a filmet is mély emberség,  szeretet, ragaszkodás járja át...

A Vacsora a honvágy étteremben - sokkal keményebb. Igazi, komoly generációs problémákkal szembesülünk. Az anya, akit az élet keménnyé tett, akinek a hangulatingadozásaitól a gyerekei rettegnek, vajon mennyire örökítik át saját drámáját az ő életükre? Örök kérdés. Lehet-e függetleníteni önmagunkat a családtól? Megúszhatjuk-e a sorskönyvi ismétlődéseket? Tudunk-e leszakadni a régi, berögződött reagálásoktól? De, mint Anne Tylerre jellemző: olyan kifinomult rezdülésekkel tud érzékeltetni. Bekúszik a tudatunkba, elgondolkoztat, magával ragad. 

Egy spulni kék cérna- na ez a meglepetés:))) A karácsonyi szünetre tartogatom, de már itt tekintget le rám a könyvespolcról. 

"Rebecca hirtelen ráébredt, hogy milyen csönd van körülöttük. Az a fajta párnázott, vastag, néma csönd volt ez, amely gyakran együtt jár a köddel, és ettől egyszerre csak elfogta a vágy a családi zsivaly után.,, (Amikor még felnőttek voltunk)

Színház: Mikve

A színházhoz mindig is felemás viszony fűzött. Egyrészről rajongok érte, ha jó az előadás, de szenvedek amikor közepes, nem jön át. Nem vagyok egy 'mindenáron látni kell' színházi rajongó, válogatok erősen. Az a gondom, hogy amennyiben egy pillanatra is lanyhul a hatás, már nem tudom kizárni a körülöttem szorongó, krákogó, sóhajtozó, összebújó tömeget.
Vasárnap ismét színházban jártam: a Pesti Színházban néztem meg a Mikve című darabot. Mikve-ről már hallottam korábban- nem a színdarabról, hanem a rituális fürdőről, amikor egy belvárosi séta kapcsán megnéztünk sok érdekességet Kazinczy utca és környékén.

A színház döbbenetes hatású volt. Szó sem volt küszködésről, hogy zárjam ki a közönséget, a darab, a zseniális színészek, a hangulat rögtön magával rántott és hatása még ma is, két nappal később is meg van. Súlyos gondolatok, aktuális kérdések, hitbéli és emberi problémák, amelyek itt vannak velünk de mégis, ilyenkor különösen mellbe vág. Hol kezdődik az ember felelőssége, vajon mikor lehet beleszólni mások életébe, meddig vállalhatom fel hitemet vagy hitetlenségemet...stb. Ami egy nagy ráadás: a súlyos gondolatokat finom humor szövi át.

Ajánlom Mindenkinek.

Filmes élményeim 1. : Az ember aki ismerte a végtelent

Mindig csodáltam azokat, akik egész életükben ismerték a bizonyosságot, hogy miért vannak, mi a feladatuk, mivel kell foglalkozniuk. Vannak, akiknél ez eleve elrendeltetett, és vagyunk jó páran az örök útkeresők- sokunkat túl sokféle dolog érdekel. És vannak, akik túlélnek- végzik a feladatukat, és egyáltalán nem izgatja őket, hogy azon az úton járnak-e amely az övék, vagy csak így alakult az életük. Élnek, intézik dolgaikat és kész.

A film, amelyet a múlt héten láttam Ramanujan nevű matematikusról szól, aki ugyan pontosan tudta, hogy mivel kell foglalkoznia, mire született- képleteket megtalálni. De az élet nem ilyen egyszerű, mindehhez ő Indiába született, igen nehéz körülmények közé. Nem kevés hit és kitartás, elszántság és áldozat kellett ahhoz, hogy elérje a vágyát: eljusson Cambridge-be. Szerencséje volt, találkozott egy olyan professzorral, aki felismerte zsenialitását, ugyan "látni őt valójában nem látta" de a képleteit igen. Magával ragadott a két különc személyiség találkozása, különbözőségükben mégis összekapcsolódó hitük a matematika iránt, elszántságuk, hogy bizony van értelme ilyen mélyen hinni valamiben ami legbelső meggyőződésünkből fakad.

A két főszereplő (általam nagyon kedvelt) színész Jeremy Irons és Dev Patel kettőse lenyűgöző.

Könyves csevej szeptemberi találkozója

Őszi első találkozónk igen érdekes felismeréseket hozott, annak ellenére, hogy két teljesen más stílusú, hangvételű könyvről volt szó és (Babette lakomája, Stoner) és még egy filmről is beszélgettünk (Banks úr megmentése) azt a felfedezést tettük, hogy mégis valahogy van hasonlóság a művek között. Persze leginkább a furcsa belső melankólia, amely a szereplők életéből árad, köti össze őket, ennek ellenére tetszett mindegyik. Babette lakomáját kimondottan egy belső szépség járja át, míg Stoner melankóliájára az elképesztően pontos, világos és szinte felrázóan hiteles fogalmazás jellemző. Banks úr megmentése c. film meg gyerekkorom kedvenc szerzőjéről és annak megrázó gyerekkoráról szól, amelyet nem is ismertem. Teljesen más ilyen ismeretek alapján könyveire gondolni.

Októberi találkozónkon (október 5. csütörtök 18-20 óráig) Anna Gavalda: Kis kiruccanás c. könyvéről beszélgetünk,

illetve még a nyári olvasmányokból elmaradt Faludy: Pokolbéli víg napjaim- ról. A film, amelyet ebben a hónapban megnézésre és beszélgetésre szántunk: Az ártatlanság kora.

Várunk Mindenkit, aki szívesen csatlakozna hozzánk és beszélgetne minden hónap első csütörtökjén, könyvekről, filmekről és ezek kapcsán az érzések sokaságáról. Nem kell mindent szeretni, nem kell, hogy a vélemények egyezzenek, cél, hogy kiszakadjunk a hétköznapokból és egy kicsit elvarázsolódjunk.


Helyszín: 1075 Budapest Károly krt. 3a,  Astoriánál (oktatoterem.com). Részvételi díj csupán: 300 Ft.

Egymásra hatások 3. - Egy nap

Vannak nevezetes dátumok az életünkben. Amelyek kitörölhetetlenek,  mert olyan események, érzések, hatások érték akkor az embert, amelyek egy életre meghatározóak.

David Nicholls: Egy nap című könyve is egy ilyen dátumhoz, egy naphoz kötődik. Ez a nap július 15.-e. De évtizedeken át tartó július 15.-e, 1988-tól, egészen 2007-ig. Két ember július 15.- je. Ahogyan összejönnek, elbúcsúznak, vágyódnak, frusztráltak és bizonytalanok és útkeresők, ahogy soha de soha nem tudnak valójában egymástól az ő július 15-jüktől elszakadni. Pedig nagyon próbálnak egymás nélkül boldogulni. Gyönyörű, keserédes történet. Nem most olvastam, de még mindig emlékszem a könyv hangulatára.

A film: A filmet először rögtön a könyv olvasása után néztem meg. Hiba volt, még nagyon a könyv hatása alatt - akkor nem tetszett. Túl amerikainak tartottam. Ma újranéztem úgy, hogy a könyv olvasása óta eltelt nagyjából másfél év. És teljesen magával ragadt. Mert a szereplők gesztusai, a pillantások, a szemrebbenések, az ölelések amerikai film ide-oda, egészen rendben vannak. Mert hitelesnek tűnik.

A zene: biztos vonzódom a szomorú, melankolikusan hömpölygő zenékhez, mert ezt a zenét is sokszor szoktam csak úgy háttérzenének hallgatni amikor dolgozom. Nagyon megnyugtató.

Egymásra hatások 2. - Carol

Patricia Highsmith: Carol című könyvét a júliusi nyaralásunk alatt nagyon gyorsan kiolvastam. Egy érzékeny, intelligens, nagyon finom lelkületű könyv, két különleges nő vonzódásáról, szerelméről,  döntéseiről, lelki rezdüléseiről.

A film: sikerült megint elrontani. A filmen érződik, hogy nagyon szerették volna azt a finom rejtélyességet átadni, ami az egész könyvet áthatja- nem sikerült. Fontos emberi kapcsolatok nem lettek jól kidolgozva, teljesen elnagyolt a történet, egyedül a szép felvételek miatt élvezhető. De semmi köze a könyvhöz. Pedig mindent bedobtak- két gyönyörű, intelligens színésznő: Cate Blanchett és Rooney Mara a főszereplő, sajnos nem volt elég.

A zene: a zene szép, ugyanolyan hömpölygő, mint a film. Tetszett. Beszerzem magamnak, mert sokszor van ilyen hangulatom, hogy ilyen lágy, szomorkás zene szóljon a háttérben.

Júniusi lazulgatás - szubjektív könyvkritikák nyári olvasmányok kapcsán

Egy lelkileg, fizikailag teljesen kimerítő május után elhatároztam, hogy a júniusi balatoni két hetes (inkább másfél - az évzárók és munkahelyi teendők miatti megszakítás miatt) teljes kerti relaxálásban csakis kizárólag laza, semmilyen különösebb agyi tevékenységet nem igénylő könyveket fogok elolvasni. Na, ez majdnem így is lett, kivétel az első könyv

Karen Blixen: Babette lakomája c. könyve- de erről a helyes kis egy nap alatt elolvasható könyvről  most nem írok mert ez a szeptemberi könyvklubunk (https://www.facebook.com/konyvescsevej) témája lesz (ld. még korábbi 3 hónap 3 könyv és egy film bejegyzést).
Karen Blixen írta különben a Távol Afrikától c. életrajzi könyvet is, amiből a gyönyörű film is készült. Babette lakomája is megnézhető filmen is, szerintem a könyvklubban erről is beszélgetünk majd.

és az agytompítóim:

Jill Mansell: Ebből szerelem lesz?

Tipikus, átlagos romantikus regény, amelyben nincs semmi extra. Sem a szereplőket, sem a történetet, sem a párbeszédeket illetően. Tökéletes a nem csinálok semmit csak nézek ki a fejemből életérzéshez. Egy picit sem erőlteti meg az ember agytekervényeit. Pont az, amit vártam.

Eleanor Moran: Reggeli az ágyban

Ez a szintén teljesen átlagos történet, még bosszantott is. Nagyon lazára akarta venni a szerző  a stílust, én gondolom, hogy az eredeti is ilyen lehet, mert Balázs Laura korábbi munkája az Ízek, imák, szerelmek - kimondottan jól sikerült fordítás volt. Persze a történetet illetően biztosra ment a szerző, hiszen séfek konyhai és szerelmi bonyodalmáról van szó. (Nem véletlen, tévés producer a hölgy). Ami pozitívum, olyan szinten könnyed, hogy a kiszámíthatósága, a nem túl magasröptű stílusa ellenére (vagy pont ezért) végül is két nap alatt kiolvastam.

A fenti olvasmányok a családomból is sok derűt és cikizést váltottak ki, szeretnek mókázni ezen, főleg a két immár stabilan könyvmoly gyerekem szeret szórakozni azon amikor még az ő megítélésük szerint is valami nagyon lazát olvashatok. A legnagyobb viccelődés csak ezután jött, amikor is elővettem  Agatha Raisin és a spenótos halálpite c. könyvet. De erről, majd legközelebb, mert a nyaralásunk véget ért, és így ismét az este 22 óra utáni elbóbiskolok 3 sor után olvasási időm tért vissza. Ami jó hír, a nyár még nem ért véget  és még vár sok kis lazulós könyv.

Na jó, vegyük komolyra: azért párhuzamosan készülök a könyvklubra is,  éppen olvasom a Faludy könyvet .

Mindenkit várunk szeretettel az őszi könyvklubunkban, ahol 3 könyv: Karen Blixen: Babette lakomája, Faludy György: Pokolbéli víg napjaim és John Williams: Stoner c. könyvéről beszélgetünk, és a nyári szünetre való tekintettel egy filmet is ajánlunk megnézésre- Banks úr megmentése.

Garantáltan érdekes lesz! Részletek az FB-n, illetve itt a honlapon olvashatók a klubról. 

Az idei molyolgatások

Gyerekekért rohanás, fodrász, elutazás- volt sok jövés-menés, ennek ellenére pénteken a szabad két órámban gyorsan kimentem az idei Könyvhétre is. Ahogy azt már előző évben is írtam, én ilyenkor 'molyolgatok' v. ahogy rokonságomban nevezik: hörcsögösködök. Ez azt jelenti, hogy próbálok elcsípni jó áron (kitett akciós dobozokból), jó dolgokat. (Mármint ami engem érdekel. Vagy a családtagjaimat).

Idén az első tiszteletkör alatt először sopánkodtam- jaj, nem lesz itt jól lakott hörcsög szindróma- de aztán a második körben már alaposabb voltam. Leküzdve a hőséget, a délutáni fáradtságot, a sok pont az úton beszélgető ismert és fontos embert, akiket muszáj volt kikerülni, ismét nem üres kézzel tértem haza.

Hoztam Spiró-t, Simone de Beauvoir-t (16 évesen imádtam), Philip K. Dick-et (igen Csabi, nálatok is jártam:))) és a gyerekeknek is csemegéket. Mivel a fiam most a növény- és állatvilág mellett rákattant a történelemre is, kapott könyvet a népvándorlásról. És velük kivételt is tettem, mivel megérdemlik, a teljes árú kínálatból is hoztam nekik a Cerkabellásoktól: egy másodikosokról szóló könyvet a jövőre másodikosnak, és egy kiskamasz regényt, amely a ciki és elfuserált szülőkről és még egyéb csemegékről szól, a kiskamasznak.

3 hónap- 3 könyv és egy film ráadásnak

Nyári szünetünkhöz érkeztünk Könyves csevej találkozóinkkal.  Szeptemberben folytatjuk!!!

Mielőtt a nyárra választott olvasmányainkra rátérnék, egy pár szót az utolsó találkozónkról:

Feynman: Mit érdekel mások véleménye c. könyve nagyon tetszett. Hálás vagyok ezekért az olvasmányélményekért a mi kis csoportunknak.  Egy zseniális tudós, emberi, megható, időnként megrendítő de mindvégig hiteles története életének egyes szakaszairól. Megszerettem. Már az a rész is megragadó, ahogy elmeséli, hogy édesapja hogyan tanította meg arra a látásmódra, hogy ne elégedjünk meg azzal amit látunk, hanem vizsgáljuk meg a dolgokat más szemszögből is. Elgondolkodtatók első feleségének betegségével kapcsolatos döntéseik, és aztán a NASA-val kapcsolatos rész meg rádöbbent arra, hogy ha már egy ilyen cégben is ekkora bürokrácia van, mit is csodálkozunk mi tulajdonképpen? De szerencsére mindig akadnak ilyen saját útjukat járó, soha meg nem alkuvó emberek, akik azért megtalálják a kiskapukat.

A másik könyv, amiről beszélgettünk (Jean-Paul Didierlaurent- A 6:27-es felolvasó) zavarba ejtő volt számomra. Azért, mert az elején nem tudtam eldönteni, hogy szeretem-e, mivel nehezen vettem fel a hangulatát, majd azt vettem észre, hogy észrevétlenül bekúszik a gondolataimba és elkezd nagyon érdekelni, hogy hogyan alakul a történet. A történet egy kicsit abszurdnak indul, furcsa figurákkal van megtöltve, akik végtelenül szerethetővé válnak és azt veszed észre: jé, ez egy kedves könyv. Jó volt.

És akkor itt van a folytatás, olvasmányok, amelyeket a nyárra választottunk: 3 hónap, 3 könyv és egy film

Faludy György: Pokolbéli víg napjaim
John Williams: Stoner
Karen Blixen: Babette lakomája (film is jó, ha könyv nem elérhető valaki számára)

és egy film, amiről szintén beszélgethetünk ha van kedvünk: Banks úr megmentése.

A sokszínűség nyáron is megjelenik olvasmányainkban:)))

Várunk Mindenkit szeretettel, aki szívesen csatlakozna hozzánk, hogy havonta egyszer két órát olvasmányélményeink megbeszélésre szánjunk. Igazi laza, bensőséges és kötetlen beszélgetés vár azokra, akik eljönnek.

És ráadásként még egy fontos hír:

Ősztől indul a Gyerek könyves csevej is!!!!  Két korosztály részére: 7-10 és 11-13 évesek számára. Ennek részleteit majd a nyáron folyamán még megírom.

Könyves csevej találkozó április 25. - Az órák

Megfogadtam, hogy nem írom le újra, hogy mennyire szeretem a találkozóinkat. De azt nem bírom ki, hogy arról ne írjak, hogy miért.

Itt van az én kedvenceim közül az egyik  könyv és film is, Az órák -erről beszélgettünk tegnap. Megosztó volt ez is, a résztvevők felének tetszett. Hogy én miért is szeretem ezt a könyvet? Mert megragadó ez a hömpölygő mélabú, amelyben a szereplők saját életükben evickélnek. Válságban vannak és engem mindig érdekel, hogy egy szerző hogyan viszi végig a lelki folyamatokat a szereplőin. Milyen kapcsolatokat, megoldásokat, érzéseket és pillanatokat ragad meg. És ebben Cunningham szerintem profi. Ahogy a belső útjukat ábrázolja, ahogy a bizonytalanságukat megmutatja, és ahogy a döntéseiket meghozzák. Ő is azon írók közé tartozik akik megtanítanak pillanatokat észrevetetni, mert az életünk sok kis általunk, csak nekünk szóló pillanatok  által lesz egyedi, lesz kizárólagosan a miénk. Megtanít arra, hogy a másik a legjobb szándéka ellenére sem élheti a mi életünket, a mi válságunkat. Nem ez a dolga. Önzőek a szereplői? Igen, abban az értelemben, hogy ragaszkodnak önmagukhoz. Nincs más választásuk. Hitelesek. Mind a könyvben, mind a filmben.

Ág kopogtatja az ablakot- ,,Clarissa tán ebben a pillanatban kezdte belakni a világot;megérteni egy olyan rend ígéretét, amely minden más érzelemmel együtt magában foglalja az emberi boldogságot is, de jóval több is annál."

A film is tökéletes. Az első olyan film élményem volt, amikor azt mondtam, hogy a film is van olyan jó mint a könyv. Zseniális színészek, gyönyörű beállítások, lírai zene.


Teljesen megértem, ha valaki, aki esetleg nem egy lelkizős alkat megőrül ezektől a szomorkásan útjukat kereső, depressziós alkatú szereplőktől. És ez így van rendjén. Ezért is szeretem beszélgetéseinket, mert mindig arra gondolok, hogy a világ milyen unalmas lenne ha egyformán gondolkoznánk. Ez a könyv sem tetszhet mindenkinek. Az olvasásnak nem is ez a célja. A könyv azért születik, hogy elolvassák. Hogy gondolkozzanak róla. Legyen vélemény a könyvvel kapcsolatban. Szeretni egy könyvet? Az egy egészen más dolog. Engem mindig nagyon érdekel az, hogy miért nem tetszik- rengeteg mélység van ebben is.
A nyári szünetünk előtt még júniusban találkozunk: Június 8.-án lesz a legközelebbi Könyves csevej találkozó.

Mivel addig van idő most két könyvet ajánlunk olvasásra, de ha az egyiket tudod elolvasni, az is megfelelő:

Elolvastam- szubjektív könyvkritika - Penumbra úr Non-Stop könyvesboltja

Gyönyörű borító. Imádom a szép megjelenésű könyveket, nagyon fontos. Persze kinek mi a szép az egyéni ízlés kérdése. Minden esetre amikor nem konkrét elképzeléssel megyek könyvesboltba- általában ha könyvesboltba megyek akkor nem konkrét az elképzelés, mert különben a net-en rendelek- a borító sokat számít. Sokszor vettem könyvet ez alapján- semmit sem tudtam a szerzőről, könyvről de egyszerűen kezembe akadt. Mert valamiért vonzott. Ez hozott már fantasztikus olvasmány élményeket az életembe, és hozott csalódásokat, illetve gyorsan felejthető olvasmányokat. (Érdemes erről gondolkodni,  hogy ki, hogyan választ könyvet. Könyves csevej találkozóinkon https://www.facebook.com/konyvescsevej  szoktunk erről is beszélgetni.)

Penumbra úr non-stop könyvesboltja is a borító miatt érkezett az életembe. (Szerző: Robin Sloan)

A történet is ígéretes, főleg egy könyvmolynak: egy különleges könyvesbolt, amely a szokásos könyveken kívül a  hátsó részen különleges kódolt könyveket tart. Az ifjú eladó először csodálkozva nézi, hogy milyen fura, őrült tudós alakok jönnek, egészen megszállottan ezekért a kódolt könyvekért. Később fény derül egy titkos társaságra, egy küldetésre, megjelenik a szerelem is egy Google-nál dolgozó lány személyében, elkezdődik az akció, hogyan is lehetne kinyomozni, mi folyik itt. Aldus Manutius, könyvnyomtatás...Szóval sok számomra érdekes dolog. (Könyvkiadás szakirányomon kedvenc oktatóm Aldus Manutius rajongó volt). És mindehhez képest, hiába a jó ötlet, a gyönyörű borító, az érdekes figurák, egyszerűen a történet megmarad egy olyan felszínes szinten, hogy sajnos azt kell mondanom: ez a könyv csalódás volt számomra. Pedig nagyon bíztam benne,  de nem lett sem a történet, sem a jellemek, sem a kapcsolatok mélyen kidolgozva. Bánni nem bánom, hogy megvettem és elolvastam, visszahozott egy-két emléket, hangulatot a tanulmányaimból de ennél nem több.

Sajnálom.

Miért is szeretem- Könyves csevej találkozó- bemutatkozás helyett egy kis elmélkedés

Miért tartom jónak, fontosnak találkozóinkat? Belevágok a közepébe: azért, mert azt gondolom, hogy a mai világban, amikor mindenki csak komputereket, telefonokat, digitális eszközöket...stb nyomogat, szuper jó elővenni egy könyvet, érezni az illatát, elmerengeni egy-egy gondolat fölött. Sokkal személyesebb.

Azt veszem észre  az életem más területein is, egyre kevésbé tudják az emberek megfogalmazni gondolataikat, érzéseiket. Gyors információkban profi mindenki, de beszélgetni, csak úgy, egy gondolatról, érzésről, benyomásról ez egyre távolabb kerül.

Pedig szükség van rá, és remélem, hogy igény is. Élünk egymás mellett, nyomogatjuk kütyüjeinket és szép lassan leszokunk a beszélgetésről. Az odafigyelésről. A másik meghallgatásáról. Az eltérő vélemények elfogadásáról.

Találkozóink kimondottan  felüdülés ebből a like-ollak pedig nem is ismerlek világból.

Itt nincsenek jó vagy rossz válaszok, itt bármit gondolhatsz. Az sem számít, hogy milyen végzettséged van: lehetsz háziasszony, orvos, matematikus, művész...stb. Itt a könyvek vannak a fókuszban. Az aktuális olvasnivalót mindig valamelyik résztvevő ajánlja. Ebben sincs sok megkötés, műfajilag lehet bármi: dráma, novella, életrajz, szépirodalom, ponyva- a lényeg, hogy valamiért akard megosztani az élményt. Ami kérés van egyedül: egy hónap alatt elolvasható legyen és valamilyen módon beszerezhető is legyen.

Jelenleg 4-5 tagunk van, még ha ez a FB-n nem is érzékelhető- nem mind vannak jelen a kütyü világban- szeretnénk ha úgy kb. 10 stabil csevegő társ összejönne.

Ha kíváncsi vagy, gyere és ismerkedj meg velünk, és ha jól érzed magad, visszavárunk. A részvételi díj 300 Ft, ezzel jelképesen támogatod a terembérlés díját. Ez így olcsóbb,  mintha kávézóban, kötelező rendelés mellett ülnénk össze.

A részletekről mindig a https://www.facebook.com/konyvescsevej oldalon tájékozódhatsz, az eseménynél.

Gyere és olvass velünk!

Vers a mai nap tiszteletére egyik kedvencemtől: Kosztolányi Dezsőtől

Méz

A fájdalmam oly érett, mint a méz már
és bölcs és mély és terhes száz titokkal
és minden kincseket magába foglal
és hallgat és vár, és sehova se néz már.
Virágtalan bánat. De ez: a minden.
Méz, tiszta méz, méz, mennyei ital,
több mint a föld tűnő virágival,
ambrózia, virágok lelke, kincsem.
Gyümölcs, nektár, melytől üdül a hívő,
minden cukrot magába édesítő.
Én csak röpültem és ezt szüreteltem
kalászos rónán és szőlős hegyekben,
ezt szüreteltem, mert én csak röpültem
és éltem nehéz mézzé köpültem,
bánattá, jajjá, könnyé, tiszta mézzé,
egy csonk világban fájó egésszé.
Ó lankák, ó virágok, messze tája,
ti telt gyümölcsök korhadt rúdakon
s ó könny, te élet esszenciája,
megölt virágok méze, fájdalom.

Könyves csevej találkozó április

Tegnap volt a következő találkozónk. Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe c. műve kapcsán beszélgettünk sok érdekes témáról, az adott korról, a nárcisztikus személyiségről, a kapcsolatokról. A felszínes életekről és, a női -férfi viszonyokról, a művészek lelkéről. Megállapítottuk, hogy elég töményen adagolja a véleményét és nagyon érdekes Harry gondolatvilága, aki sokszor pontosan fordítva beszél nem véletlenül nevezi Dorian Paradoxon hercegnek. Összességében mindenki örült, hogy elolvasta, egyes részek nehézkesebbek, de a párbeszédek izgalmasak voltak.


Figyelem fontos infó: a következő találkozó kivételesen (anyák napi ünnepségek miatt) április utolsó keddjén lesz!

És a téma: Michael Cunnigham : Az órák c. könyve és a könyv alapján készült film


Továbbra is várunk minden kedves beszélgetőtársat, aki szívesen jön és osztja meg velünk könyves élményeit és gondolatait.

Részvételi díj továbbra is csupán 300 Ft. Helyszín: Bp. V. ker. Károly krt. 3/a félemelet. (Astoriánál).

időpont: április 25, kedd 18-20-ig.

(F)elolvastam -Rose Lagercrantz- szubjektív könyvkritika anya szemmel

Tina. Tina iskolás, és minden iskolás vágyik a barátságra, a szeretetre, a titkokra. Megismerkedik Fridával, és legjobb barátok lesznek. Tinát édesapja neveli, anyukáját elveszítette kiskorában. Tina kedves, nyitott és egy teljesen normális, átlagos kislány, akinek meg kell küzdenie azzal a veszteséggel, hogy legjobb barátnője elköltözik. Hogy hogyan birkózik meg a kihívásokkal, az iskolával, az osztálytársakkal? - jó szívvel ajánlom mindenkinek a történetét:

Az én boldog életem című első kötetet, és A szívem ugrál örömében című  folytatást. A harmadik részt: Boldogság mostanában, még nem olvastuk- beszerzésre vár. (Talán nyuszkóval megérkezik).



Szép, szívet melengető történetek, szerethető szereplőkkel,  A grafikák is nagyon jók (legalábbis a hallgatóságnak nagyon tetszett:)))

Olvasni tanuló gyerekeknek ajánlom gyakorlásra is, nincs túl sok szöveg egy oldalon, szép nagy betűs kiadás, és jól pereg a történet. Jó érzés volt elolvasni, szép könyvek.  5- 9 éves kislányoknak való történetek.

Egymásra hatások 1.

Sokszor fordul elő, hogy film, könyv, zene valamilyen formában összekapcsolódik, és együtt és külön is hatással van rám. Ezért van az, hogy kedvenc filmjeimnek gyűjtöm a zenéjét, kedvenc könyveimet szeretem megnézni filmen vagy színházban (bár ez sokszor csalódás a könyvhöz képest - a saját belső forgatókönyvem természetesen közelebb áll hozzám, mint egy idegen elképzelése).

Gimisként imádtam Woody Allen filmeket, többször láttam és a legnagyobb kedvencem a Hanna és nővérei. Ebben a filmben jó zenék, kiváló színészek, és legfőképpen Woody Allen filmjeire jellemző érdekes emberi kapcsolatok kavarognak. Itt hangzik el egy gyönyörű versrészlet is. Utána évekig kerestem a költőtől kötetet mindhiába. Aztán egyszer egy gyűjteményes kötetben (A világirodalom legszebb versei I-II) végre rátaláltam. Nem ugyanaz a vers, mint ami  a filmben van, de ez is a kedvenc verseim közé tartozik:

e.e. cummings: magammal hordom a szíved

magammal hordom a szíved/a szívemben él
a szíved/ el sose hagy már/bárhova kell
mennem jössz velem angyalom, bármi is ér
általad ér te drága/
                            nem érdekel
a sors/ hisz te vagy a sorsom édesem/jobb világ
se kell/hiszen nincs világ tenálad szebb és igazabb/
s bármit mondott is volna eddig a holdvilág
s bármit dalolna a napsugár az is te vagy

ez az a mélységes titok mit senki sem ért
/ez a gyökér gyökere a bimbó bimbaja
s az élet fája egének ege; mit a szív remélt
s az elme rejtett túlnövi azt ez a fa/
s ez a nagy csoda mely csillagot csillagtól elkülönít

magammal hordom a szíved/ a szíved hordja e szív/

                             

Könyves csevej találkozó

Tegnapi nap ismét találkoztunk. Egy feszültséggel, lüktetéssel teli mű Equus, izzó, parázsló beszélgetést eredményezett. A mű, amely teljesen megosztó gondolatokat ébresztett elérte hatását. Ahogy az Equus sem ad valójában feloldozást, egy csomó irányt, kapcsolatot, kérdést nyitottan hagy, úgy a mi beszélgetésünk is ismét megmutatta azt, amiért én fontosnak tartom ezeket a találkozókat és már sokszor írtam: ahány ember, annyi olvasata van egy könyvnek. És ez így jó. Természetes, hogy mindenki próbálja meggyőzni a másikat arról, ahogy ő érez, ugyanakkor pont ezért is fontosak ezek a beszélgetések. Tanítóak: empátiára, türelemre, a másik véleményével szembeni nyitottságra, arra, hogy nem biztos, hogy mindent ugyanazon a szemüvegen keresztül kell néznünk (végtelenül unalmas lenne), megtanít arra, hogy hogyan szedd össze a gondolataidat, hogyan érvelj, hogy ez nem irodalom óra, itt nincsenek rossz kérdések és válaszok. Itt egyetlen egy határ van, az idő. Két óránk van ezekre a beszélgetésekre és ebben mindenki, aki akar szót kap.

Várunk Mindenkit, aki szívesen csatlakozik ezekhez a könyves csevejeinkhez.

Április első csütörtökjén (6.-án) Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe c. mű kapcsán beszélgetünk.

(F)elolvastam- Jill Tomlinson- szubjektív könyvkritika anya szemmel

Jill Tomlinson könyveit évek óta olvasgatjuk. Szép sorban gyarapodott a gyűjteményünk- nem véletlenül.

Imádjuk őket. Különleges történetek, kedvesek, szerethetők és könnyen befogadhatóak. És egy olyan könyvsorozat, ahol a rajzok nem agyondíszített Barbie hatásúak, hanem jópofák, absztrakt elnagyoltsággal, de gyerekeimnek vicces benyomást keltettek. Sajnos nem jelenik meg több kötet (legalábbis a könyvesboltosok szerint, igaz, hogy mi lassan ki is növünk belőlük).
Az első kötet amivel megismerkedtünk Huppról, a bagolyfiókáról szólt. Címe: A  bagoly, aki félt a sötétben. Nem véletlenül vettem meg, akkoriban sokat küzdöttünk az éjszakai félelmetes árnyakkal:))). Nem mondom, hogy pont Hupp segített, de biztos, hogy előrébb jutottunk a könyv által, amelyben a kedvesen bumfordi (amúgy ez minden kötetre jellemző) bagolyfióka próbál rájönni, hogy miért is olyan félelmetes számára az éjszaka. Amiről a többi szereplő akivel megismerkedik másképp gondolkozik- hiszen, mint kiderül- minden csak nézőpont kérdése, mert a félelmetes sötétség másoknak: izgalmas, kedves, buli, szükség van rá, sőt lehet csodálatos és gyönyörű is.

Aztán közösen szurkoltunk a francia cicának, Szuzinak, aki 'véletlenül' légballonnal átrepült a Csatornán és Angliában találta magát. Többszöri próbálkozás után aztán csak sikerrel járt és hazajutott Franciaországba.
Címe: A cica, aki haza akart menni


Ha lehet választani, hogy nekem melyik volt a kedvencem, akkor azt mondom(írom), hogy Hilda. Hilda egy tyúk, aki elhatározza, hogy meglátogatja nagynénjét egy másik faluban, akinek csibéi születtek. Sok félrecsúszott próbálkozás után eljut hozzájuk és rájön, hogy mennyire szeretne saját családot. Hogy sikerül-e neki, azt nem árulom el:))) Tessék elolvasni.
Címe:A tyúk, aki soha nem adta fel

Aztán következett A földimalac, aki semmiben sem volt biztos. Őt Pimnek hívják, és fogalma sincs se önmagáról, se a körülötte élő állatokról, de megismerkedik velük, és közben mamája szépen megtanítja arra, hogy mit is jelent földimalacnak lenni.

Megszerettük Ottót is, a pingvinfiókát, A pingvin, aki mindenre kíváncsi volt című könyvben. Megtudtuk, hogy pingvinfiókának lenni nem is olyan könnyű, hiszen a felnőttek sokszor ott hagyják őket, amíg élelemért mennek a tengerhez, így Ottóra hamar komoly feladatok várnak.

A sorozatot Pongóval a gorillakölyökkel zártuk. A gorilla, aki olyan akart lenni mint az apukája. Pongónak kistestvére is születik, egy szertelen húgocska, és ez nagyon életszerűvé tette számunkra a történeteket. Pongó megmenti a húgát, megismerkedünk jó és rossz emberekkel és közben Pongó tényleg olyanná válik, mint az apukája. Felelősségteljes csapatvezérré.

A könyvet én 4-8 éves korig, jó szívvel ajánlom minden családnak. Jó móka lesz!

Drámázunk- könyves csevej találkozó

'Oda jutottam, hogy végeredményben talán ez az élet: sok mély fájdalom, de a szépség néhány pillanata is, amikor az idő más, mint egyébkor. Olyan ez, mintha a hangjegyek valamiféle zárójelet képeznének az időben, egy felfüggesztett pillanatot, egy másholt itt, egy mindiget a sohában' /Muriel Barbery- A sündisznó eleganciája/

A februári könyves csevej találkozónkon  az én egyik legkedvesebb könyvem került sorra: A sündisznó eleganciája. Boldoggá tett, hogy továbbra is mindenki, aki olvasta talált számára fontos gondolatokat benne. Ez az a könyv, amelyet újra olvasva még jobban élveztem mint amikor először akadt a kezembe. Nagyon inspiráló könyv, ebben mindenki egyetértett. Számomra szinte minden 2.,3. oldal olyan gondolatok tárháza, amelyet nem lehet csak úgy simán átlapozni. Lelkem legmélyéig hat.
 Azóta azt is megtudtam, hogy film is készült a könyvből, szerencsére az is francia, nagyon kíváncsi vagyok rá. Jó érzés megosztani másokkal azokat az élményeket egy könyv kapcsán, amelyek nekünk fontosak. Még akkor is, ha esetleg a többiek nem ugyanazt érzik. Pontosan ezért vezettük be, hogy minden hónapban valamelyik résztvevőnk ajánl egy művet. Így sokféle, teljesen más-más műfajú, hatású könyveket ismerünk meg, és a könyvek kapcsán igen változatos beszélgetések zajlanak. Továbbra is várunk minden kedves érdeklődőt minden hónap első csütörtökjén,  aki szívesen csatlakozik egy irodalomra, beszélgetésre nyitott társasághoz.
https://www.facebook.com/Könyves-csevej-1690863911154152


Márciusban drámázunk: Peter Shaffer: Equus c. műve alapján beszélgetünk.

Elolvastam- szubjektív könyvkritika - Otthon a világ végén

Még a 2016-os olvasmányaim közé tartozik Michael Cunningham: Otthon a világ végén c. könyve. Elfogultan kezdtem hozzá, hiszen az Órák c. regénye nagy kedvencem volt. Ezt a művét is megszerettem. Lenyűgöző könyv, mindazoknak, akik nyitottak az emberi kapcsolatok különbözőségeinek elfogadására. Szárnyal, miközben lemerül a lélek legsötétebb bugyraiba. Naturalisztikus ábrázolása a homo- és hetero kapcsolatoknak, ugyanakkor egy megfoghatatlan távoli lebegés uralja  - a vágyakozás. Érzékeny, belső utakat végigjáró könyv, azoknak ajánlom, akik értik, érzik az élet e kettősségét: miközben éled a mindennapjaidat a lelked szárnyal vagy éppen mélybe zuhan a saját érzéseiben. Ha szeretsz elmerengeni az élet ilyenfajta kettősségén, a létezés kérdésein, bátran olvasd el, egy gyönyörű könyvvel leszel gazdagabb.

Több kötetes kedvenceim 1. Nick Hornby - az én kis könyvespolcom

Ebben a sorozatban azon szerzők könyveiről írok, akiktől többet is olvastam. Az olvasás alapvető igényem, hogy mit olvasok az éppen élethelyzet, fáradtsági fok, és hangulat (legfőképpen ez) döntése. Ezért van az, hogy többnyire egyszerre olvasok több könyvet. Reggeli kávé mellett és esti elalvás előtt valami könnyű, szórakoztató, vagy izgalmas, akár ponyvának is hívhatjuk, de őszintén szólva már sokszor találtam igen fontos mondatokat még a könnyed irodalomban is. Napközben (utazás, sorban állás, gyerekek különórái alatti várakozás során) viszont szeretem a mélyebb, elgondolkodtató, világot teljesen kizáró műveket. Aztán olvasok sok szakirodalmat is, ezt azért mert érdekel. És ott vannak a gyerekkönyvek is, amelyeket még örülök, hogy megengednek felolvasni esténként, mert "sajnos" már mindkét gyerkőc olvas, és még annyi ifjúsági kedvencem van, amit szeretnék velük én megosztani. Egyelőre még szeretik ha az elalvásuk előtt én is olvasok nekik hangosan, bár a nagyobbik közben szintén 3-4 könyvet olvas párhuzamosan. Ezekről a (f)elolvastam írásaimban lehet találni gondolatokat.

A mai bemutatásom Nick Hornby könyvei (nem az összes). Ő volt az első, akitől zsinórban vásároltam meg a könyveket, mert nagyon szeretem.

Persze az alap, ahonnan indult a rajongásom:

Pop, csajok, satöbbi- párkapcsolati alapmű az ember húszas éveiben. És azon kevesek egyike, amiből a film is ugyanolyan jó, mint a könyv. - Érdekes, hogy Hornby könyveiből készült filmekről ez zömében elmondható. Szeretem önsajnáló, szarkasztikus humorát. Azt hiszem, hogy mindenki átél olyan csalódásokat fiatalon, amikor annyira de annyira sajnálja önmagát...Férfi oldalról közelít, de jó látni, hogy a férfiak is tudnak úgy igazán szenvedni a szerelmi bánattól. Emlékszem még arra, amikor az ember bús zenéket hallgatva bámul maga elé...A főszereplő harmincas évei közepén szenved párkapcsolati válságtól, kiégéstől, tanácstalanságtól, de teszi ezt mind olyan őszintén szerethető módon. Azon felnőttek közé tartozik, akiknek sosem sikerül felnőni. És pont ez a bája.

"Elmondom, hogyan nem szabad megtervezni egy karriert: a) szakítasz a barátnőddel; b) lelécelsz az egyetemről; c) elmész dolgozni egy lemezboltba; d) lemezboltos maradsz egész életedre.,,

Egy fiúról - és ismét egy férfi ember, aki nem tud felnőni, pedig meg van mindene. De nem bír leszakadni a nőkről, és ezért - mivel a világnak (nőknek) elvárásai vannak egy olyan korú emberrel mint ő- behazudik egy gyereket. Mert az elvált, gyerekeiket egyedül nevelő, sérülékeny nőkkel könnyebb ismerkedni. Igen ám, csak aztán kiderül, hogy amikor jön egy gyerkőc, aki tényleg elkezd kötődni hozzá, és még van egy szuper depis anyja is, akkor bizony a felelősséggel is jár a gyerekesdi. Nem lehet büntetlenül ki- és be mászkálni mások életében. Mert az mégsem egyszerű játék. 

A könyv jobban tetszett mint a film, de nagyon jók a filmben a szereplők, (Hugh Grant őszintén el tudja magáról hitetni, hogy ekkora balfék..:))). 

" Will szeretett kedvére autózni Londonban. Szerette a forgalmat, amitől az az érzése támadt, hogy sietős dolga van, és ráadásul még a bosszankodásra és dühöngésre is akadt módja (más emberek azon igyekeztek, hogy kiengedjék magukból a gőzt, Will meg azon, hogy egyáltalán fölgyűjtse magában);,

Fociláz  - ezt a férjemnek vettem meg, de végül én is jót szórakoztam rajta. Angolok és a foci- összenőttek. És tényleg vannak, akik az egész életüket a foci rangadókhoz igazítják. Persze itt is megjelenik a párkapcsolati válság is. 

"...a mi évünk, a mi időegységünk augusztustól májusig tart ( a június és július nem is létezik igazán, különösen páratlan számra végződő években, amikor nincs se világbajnokság, se Európba-bajnokság)."

A film nem tetszett, túl amerikaira sikeredett.

Hosszú út lefelé  - Szilveszter, 4 különböző korú, társadalmi helyzetű és lelki beállítottságú ember összefut egy tetőn. Ugrani vagy nem ugrani... Ez a kérdés. Emberi kérdésekben talán az egyik legmélyebb Hornby regény és filmben az egyik legkevésbé sikeredett. Nem tudtak számomra a szereplők hitelesek lenni. 

Vájtfülűek brancsa  - a könyvimádók könyve. Olvasásról, könyvekről, hogyan vezet el egyik olvasmány a másikhoz. Az olvasmányairól szóló cikkek, kötetbe rendezve. Intellektuális, szórakoztató és inspiráló.

És egy hosszabb idézet, de ő profi módon fogalmazza meg azt, amit én is  mindig próbálok leírni az olvasásról:

".. És egyáltalán, mindannyiunknak csakis az örömért kellene olvasnunk! Nem azt mondom ezzel, hogy mindannyiunknak lányregényeket vagy krimiket kellene olvasnunk (bár ha neked ez a szíved vágya, felőlem olvasd őket bátran, merthogy az én nem igazán ortodox véleményem az, hogy ha nem olvasod el a klasszikusokat vagy az idei Booker -díjas könyvet, hát semmi károd nem származik belőle, sőt ami még lényegesebb: ha elolvasod, abból sem származik semmi hasznod); pusztán annyit mondok: nincs sehol előírva, hogy egy könyv lapjainak forgatása olyan legyen, mintha sűrű iszapban taposnál. Egy könyv kizárólagos célja az, hogy elolvassuk, és ha úgy találod, hogy erre adott esetben képtelen vagy, egyáltalán nem biztos, hogy a hiba benned van. A "jó" könyvek időnként igenis szörnyűek tudnak lenni. ,,

Sok egyéb, az olvasásra, mint élményre vonatkozó, olyan gondolat van a könyvben amellyel 100%-an azonosulni tudok. És ha eddigi könyvei alapján nem imádnám, ennek az elolvasása után biztos rajongóvá válnék.


Vicces lány - Még nem olvastam, de itt van és hamarosan sorra kerül:))).

Új év - új könyvek

Elindult az év, Kunderával kezdtünk.  A lét elviselhetetlen könnyűsége kapcsán sok kérdés merült fel  nem egyértelmű a megítélése sem szereplőknek, sem a hangulatának. De a jó könyvnek nem kell egyértelműnek lennie. Pont ez a célunk, beszélgessünk, kérdezzünk, jól érezzük magunkat. Ami nem indít el gondolatokat, arról nincs miért beszélgetést kezdeni. "Mindannyian elképzelhetetlennek tartjuk, hogy életünk olyasvalami lenne, aminek nincs súlya..."

A könyves csevejünk működésének egyik alapja, hogy megismerjük egymás ízlésvilágát, hogy megosszuk könyves élményeinket. Ezért döntöttük el, hogy mindig valamelyik résztvevő ajánl könyvet. Most éppen rám került a sor, én egy olyan könyvet ajánlok elolvasásra, amely eddig még senkit sem hagyott közömbösen. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy februári találkozónkon , ki mit mesél ennek kapcsán. Nekem a 2015 év egyik kiemelkedő olvasmánya volt.

A könyv Muriel Barbery A sündisznó eleganciája

Ha érdekel a mi kis társaságunk, ha szívesen csatlakoznál hozzánk akkor információkat az alábbi linken találsz:

https://www.facebook.com/Könyves-csevej-1690863911154152