Számomra ez a film akármennyire is hollywoodi, akármennyire is elnagyolt, mégis csodálatos. Egy zsenivel együtt élni sosem lehet könnyű, még ha egészséges akkor sem. Egy tudós másképp gondolkozik, másképp él, egészen különleges szemszögből és szempontok alapján közelít a létezéshez, nem úgy mint egy 'átlag' ember. Ebben a filmben Eddie Redmayne fantasztikusat alakít a színészi játékával. Egészen zseniális. Feleségét játszó Felicity Jones is jól alakítja a magát az embert szerető, mindent érte feláldozó és ebbe szép lassan belefáradó feleséget. A filmben az eltökéltsége, határozottsága, a hitében és kapcsolatukban biztos ember kapott hangsúlyt. Csodáltam már az első pillanattól ezt a fajta bizonyosságot. A szavak nélküli összekapcsolódást, amikor két ember között olyan szoros kötelék van, hogy nem kell mindent kimondani azért, hogy értsék egymást. Az empátiát, a megértést és a meg nem értést is, hiszen egészen biztos vagyok benne, hogy egy ilyen élethelyzet folyamatos kihívással, frusztrációval és sok-sok belső vívódással jár.
Hogy nem lett valósághű? Hogy sok fontos részlet kimaradt? Nem dokumentumfilmként néztük, nem volt elvárásunk a valóság tökéletes megjelenítése.
A gyerekeimnek Hawking egy olyan példa, aki megmutatja azt, hogy sosem adjuk fel. 'Mert amíg élet van- addig lehetőség is van. ' Tetszett nekik is a film.
A könyvet el fogom olvasni, kíváncsi vagyok, hogy mi maradt ki a filmből.
