Filmes élményeim- Az elszánt diplomata

Leültem szombat délután egy laza Netflixezésre, kiválasztottam Az elszánt diplomata c. filmet, gondoltam Ralph Fiennes és Rachel Weisz páros tökéletes lesz. Nem csalódtam, lazának ugyan nem mondhatom, mert még levegőt is alig mertem venni közben. A film, amely John le Carré - The Constant Gardener c. könyvéből készült annak ellenére, hogy 2005-ben forgatták igen csak aktuális. Egy diplomata aki Afrikában rejtélyesen megölt felesége halála kapcsán nyomozni kezd. 

                                              fotó: port.hu

Van itt minden: korrupt államférfiak, elhallgatott gyógyszerkísérletek egy jövőbeni tuberkolózis járvány megelőzésére (2005-ben forgatták!), szegénység, kiszolgáltatotság és Afrika. Minden együtt van ahhoz, hogy egy elcsépelt, szenvedős történetet kapjunk- ez nem az. Lehet, hogy elfogult vagyok, hiszen a két színész régi kedvencem, de szerintem annyira lenyűgöző a játékuk, nagyon jó beállítások, jó zene és igen, izgalmas de nem túl pörgetett események. Sokkal inkább az emberi kapcsolatokon van a hangsúly. 

fotó: port.hu

És az örök kérdések: ki mozgatja a szálakat? Kinek az érdeke egy világjárvány, ki húzhat hasznot egy-egy új fejlesztésből és mit tudunk mi egyáltalán erről az egészről ami a háttérben zajlik. 

Elgondolkodtató film és sikerült szerintem kikerülnie a csapdákat. Lehet, hogy csak én maradtam le róla akkoriban amikor bemutatták, de örülök, hogy nem maradt ki a filmes élményeimből. 

2021 olvasásaim

 2021 - ilyenkor, év vége felé sok dolgot összesítek magamban, az olvasmányaimat is. Ugyan van pár, amelyet nem fejeztem be- átcsúszott erre az évre- itt most kizárólag a teljesen végigolvasott könyvekről írok. 

Ez az év - olvasás szempontjából a múlt évhez hasonlóan,  számomra elsősorban a szakmai irodalmak feldolgozásából, egyetemi jegyzetek böngészéséből, diplomamunkához kutatásból állt. 

Viszont ez a lista, amely saját 2021-es olvasmányélményeim szubjektív, saját benyomáson alapuló rangsora, amely kizárólag szórakozás céljából választott irodalmakat tartalmaz, szakmai témát nem érint. A fenti események miatt idén is az abszolút lelazulás volt az olvasmányaim kiválasztásának fő szempontja, semmilyen világmegváltásra nem vágytam. A sorrend a benyomás, tetszés alapján lett felállítva a kategóriájában, mindig az 1. a nyertes:))).  Érdekes így újra végiggondolni a könyveket, van amelyiktől már oly messzire távolodtam, néhány meg mélyen nyomott hagyott, bármikor visszaidézem a hangulatát. Nem vagyok az a fejből megjegyzem és idézem típus, azokra a gondolatokra, amelyek megragadtak van külön füzetem. Igen, én még ilyen hagyományosan naplókba írogató vagyok. 

Az olvasmányaim között  több olyan író van, aki régi kedvencem és vissza-visszatérek hozzájuk. Valószínű, hogy elfogult is vagyok velük, ilyen például Anne Tyler, akit kedvenc női íróim közé sorolok. Ennek ellenére idén Delia Owens könyve lett az, amelyiket ha az összes  2021-es olvasmány élményem közül egyet választanom kellene, mint a legnagyobb kedvenc, az ő könyvét nevezném meg.  

Krimiket általában a reggeli kávém mellé szeretek olvasgatni- idén még mindig a skandináv krimik tetszettek a legjobban. A kis bugyuta Agatha Raisin történeteket évek óta olvasgatom sorban- kedvesen megmosolyogtatóak- nem mindig vágyik az ember borzongásra. A szórakoztató irodalomból nagyrészt a könyvtárból felkapott egy-egy spontán választás jellemző rám, kivétel a listában a Julie & Julia- kíváncsi voltam, hogy kedvenc filmjeim egyike mi alapján készült.

 Életrajzokat szeretem, mindig is érdekeltek mások motivációi, életútja, gondolatai. 

Fogadjátok szeretettel, hátha kedvet kaptok valamelyikhez. Néhányról született korábban itt blogbejegyzés is. 

Szépirodalom:

1.Delia Owens: Ahol a folyamai rákok énekelnek (abszolút az év kedvence lett nálam)

2. Anne Tyler: Légzőgyakorlatok

3. Ian McEwan: Mézesmadzag

4. Charles Martin: Áldó eső

5. Agnes Ravatn: Madarak ítélőszéke

Krimi:

1. Jussi Adler-Olsen: Palackposta

2. Camilla Lackberg: A prédikátor

3. Camilla Lackberg:Jéghercegnő

4. Richard Osman: A csütörtöki nyomozóklub

5. John Grisham: A magányos farkas

6. J.P. Delaney: A lány a múltból

7. M.C. Beaton: Agatha Raisin és az elkóborolt túrázó

8. M.C. Beaton: Agatha Raisin és az életveszélyes esküvő

9. Ed McBain: Lángok

10. Dashiell Hammett: A máltai sólyom (újraolvasás- gimis koromban jobban tetszett)

11. Patricia Highsmith: Kétarcú január

Szórakoztató irodalom:

1. Holly Martin: Egy nyár az álmok nyomában

2. Sue Townsend: A nő, aki egy évig ágyban maradt

3. Julie Powell: Julie & Julia

4. Hannah Beckerman: Bárcsak elmondhatnám

5. Nicola Moriarty: Az olyan nők

6. Nicola Moriarty: Az ötödik levél

7. Alexander McCall Smith: Találkozzunk Toscanában!

Életrajz:

1. Michael Haag: A Durell család története

2. Hermann Irén: Dévény Anna

3. Matthew McConaughey: Zöldlámpa

4. Michael Schulman: Meryl Streep

Fontos filmek 1.

Sir David Attenborough azon emberek egyike, akire muszáj odafigyelni. Csodákat mutat meg, élni és észrevenni tanít és ha kell kegyetlenül szembesít. Egy élet a bolygónkon című filmjét néztük tegnap este. Aki inkább elolvasná, azt is megteheti, könyvben is megjelent. 

Kép: port.hu

Nem szerettem sosem a kötelező dolgokat, de erre a filmre nem tudok mást mondani: mindenkinek látnia kell. Bolygónk múltja, jelene és jövője- bármelyik is lesz a jövője-  látható benne. Nem áll meg a filmes hitvallásában ott, hogy hol tartunk, mit tettünk tönkre. Szerencsére megadja a feloldozást is, még van lehetőségünk változtatni. Ugyan az utolsó pillanatoknál járunk, hogy még megtehessük,   de van megoldás. 

Csodálatos film. Elborzasztó és mégis reménykeltő. Mert a természet meghálálja, ha jól bánunk vele. A mi döntésünk. Ébresztő!

                                                    Kép: port.hu

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- A nő, aki egy évig ágyban maradt

 Sue Townsend (Adrian Mole kapcsán már sokak kedvence) könyvéhez jó pillanat és nem kevés életkor kell. Mert hiába úgy van beharangozva, mint egy ,,hihetetlenül mókás" ,,gurulunk a nevetéstől"...stb könyv (könyvborító), pedig ez a könyv valahol mélységesen szomorú. Igen,  vannak benne érdekes figurák, senki sem átlagos és ez imádnivaló. Ugyanakkor a főhős Eva, olyan mélységesen szomorú, hogy miután az ikrei -  akik különben szintén nagyon kilógnak mindenhonnan - elmennek egyetemre, ő nem akar többé felkelni. Rátör az elmúlt évtizedek minden szorongása, tévedése és szép lassan elkezdi kivonni magát az életből. 

Akad pár ember, aki érti, hogy mi játszódik le benne, de nem túl sokan, hiszen mindenki önmagával van elfoglalva. Természetesen megjelenik a média, a szokásos hírverések, álhírek, találgatások...

Hogy mi lesz a vége, nem árulom el. Egyetlen dolgot csak: az élet oly egyszerű is lehetne...

,, Eva teste könnyű lett, mintha megszűnt volna a gravitáció. Volt már ilyen élménye, amikor gyerekkorában együtt ábrándozott a többiekkel, és az elképzelt világ néhány pillanatra annyira életre kelt, hogy valódibbnak tűnt, mint a jobbára kellemetlen dolgokból álló, szürke mindennapi valóság."

 Ha érdekel, hogy ,, a nő, aki egy évig ágyban maradt" vajon felkel-e valaha- olvasd el. 

Ez a könyv sokkal mélyebb mondanivalót hordoz, mint elsőre látszik. 

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- A Durell család története

 Durell családdal 10 éves korom óta rokonszenvezem, amikor először olvastam a Családom és egyéb állatfajtákat. Aztán jött még sok könyv Gerald Durell-től, de kedvenceim továbbra is a korfui éveikről szóló történeteik maradtak. Felnőttként sem csökkent az irántuk érzett elfogultságom. Sőt, azóta a gyermekeimnek is sikerült átadnom ezt a rajongást, és ezek a könyvek nem kis szerepet töltöttek be a sikeres olvasóvá nevelésükben.

Mindig is kedveltem a átlagtól elütő, másként gondolkodást támogató, segítő és elfogadó családi környezetet, ami Durelléknél maximálisan megvalósult. 

Ezért nagyon örültem, amikor Michael Haag: A Durell család története c. könyve megerősített ebben. Sok-sok ismerős részlet olvasható a családot bemutató könyvében, de nagyon sok olyan részletet is megismerhetünk életükből, amit esetleg nem hallott korábban az ember. A könyvön folyamatosan érezni, hogy olyan ember írta, akihez nagyon közel állt a Durell család. Volt szerencséje személyesen találkozni Larryvel, Gerryvel és Margoval is. Élvezetes olvasmány, egy kicsit más szemszögből is megmutatja őket, az emberek egy kicsit másképpen, valósághűbben jelennek meg, mint a regényekben de ez nem elvesz, hanem hozzátesz ahhoz a képhez, ami kialakult róluk bennem. 

Ajánlom ezt a könyvet Mindenkinek, aki kedveli őket, sok családi fotó látható, vannak képek többek között Theodore-ról,  Szpiróról de még Lugareciáról is benne. 

                                                      egy fotó a könyvből, Leslie nélkül. Gerald, Margo, Louisa, és Lawrence Durell. 

                                                 

Én ebből a könyvből tudtam meg, hogy Gerald tulajdonképpen nem szeretett írni, azért írta csupán a könyveit, hogy legyen miből fenntartania az állatkertjét. 

Mi továbbra is maradunk a rajongóik, ez a könyv csak tovább erősítette ezt bennem. Az elfogadás iskolapéldája ahogy ők éltek. Zajosan, nyitottan, sokszor veszekedve, de a különbözőségük ellenére is  mindig tisztelve a másik embert. 

Szintén ajánlom megnézésre a Durellék c. sorozatot is, ami nagyon szórakoztató és nagyon szerethető. Mi minden nyáron újra nézzük. 

És egy kép a filmbeli Durell családról.  fotó: filmkatalogus.hu

Elolvastam- Madarak ítélőszéke- szubjektív könyvkritika

 Gyönyörű borító, irodalmi díjak, film előkészület, skandináv irodalom, különleges hangulat ígérete. 

Agnes Ravatn könyve tényleg ígéretesnek tűnt, megörültem neki. Sajnos csak ígéret maradt, és ma már annak örülök, hogy nem vettem meg, hanem pusztán kikölcsönöztem könyvtárból. 

Tényleg különleges hangulat lengi körül a történetet, két furcsán viselkedő, saját frusztrációt rejtve, magában hordozó ember találkozása. Sorsuk szorosan kapcsolódik össze, Baggé-é a rejtélyes férfié, aki alkalmazottként magához veszi Allist, aki menekül az ismertség és a ballépése elől. Egyiknek segítség kell, a másiknak egy menedék, ahová elvonulhat. 

,, A ház viszont ugyanolyan csendes és üres volt, mint eddig. A tudat, hogy van még valaki a házban, akivel az étkezéseken kívül soha nem találkoztam, talán még jobban növelte a magányosság érzését."

A kezdeti lendület, hogy megtudjuk hogyan alakul a kommunikációjuk, az érzéseik, az elfojtásaik, hamar elül. Valahogy nem kerül kibontásra ez a történet. Sokkal többet sejtet az elején, mint amivé válik. Hiányérzet maradt bennem. Mintha a szerző sem tudta volna eldönteni, hogy most pszichothrillert vagy egyszerű lélektani drámát írjon. 

Egy olvasásra jó, de összességében csalódtam.  A fülszövegben szereplő hívószavak: ,, pszichológiai mélységeket feltáró, drámaian sokkoló vég, élet és halál, bűn és bűnhődés kérdései" - erőteljes túlzás.

Egy kellemes könyv,  amely színvonalas de nem különleges. Azért a filmet is meg fogom nézni. 

Elolvastam- Zöldlámpa- szubjektív könyvkritika

Egy kicsit elmaradtam mostanság a bejegyzésekkel, bár az olvasás folyamatos, csak sok teendő jött össze. Ezért most egy olyan könyvről írok, amit már pár hónappal ezelőtt olvastam el, viszont így távolabbról visszatekintve is jó élmény maradt. Nem emlékszem minden fontos gondolatra belőle, de a hangulatára igen, és arra is, hogy valamit megértettem. 

Matthew McConaughey sokáig nem volt a kedvenc színészeim között. Túl amerikai, túl macsó, túl laza volt nekem amikor még a romantikus filmjeit láttam csak. Folyamatosan azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Valami nem jön be nekem, mintha nem lenne őszinte. Aztán jött a True Detective sorozata, és attól szóhoz sem jutottam. Lenyűgöző volt az alakítása. Kemény. Kiakasztó. Zseniális. Azóta több klassz szerepben láttam. És most jött ez a könyv. Azóta  már értem, hogy mi zavart. 

                                              fotó: origo.hu

Ez a könyv sok mindent megmagyaráz vele kapcsolatban. Egészen más kép alakul ki róla, olyan pillanataiba, élethelyzeteibe enged bepillantást, amit csak kizárólag ő mondhat el magáról. Mert mély, mert személyes és mert ez tényleg ő. (Legalábbis úgy hiszem). Megismerkedhetünk a családjával, az értékrenddel amiben nevelkedett, a vándorlásaival és sok-sok személyes gondolatával. A motivációival, a kétségeivel, a magabiztosságával és a rengeteg bizonytalanságával. Számtalan próba elé állította önmagát. 

,,Hiszem, hogy az igazság állandóan körülvesz bennünket. A névtelen angyalok, a pillangók, a válaszok mindig itt vannak, csak mi nem mindig azonosítjuk, halljuk, látjuk, ragadjuk meg vagy érjük el őket- mert nem vagyunk a megfelelő helyen. 

Kell egy terv. "

 Egy másik kép alakult ki róla bennem, amit viszont nagyon is kedvelek. Továbbra is nagyon amerikai nekem. Viszont megmutatja a könyvben a

sebezhetőségét, a kitartását, az elveit és értékeit. Bepillantást engedett egy másik részébe, nem abba amit az álomgyár alakított, hanem amit ő élt meg eddig. És örülök, hogy úgy döntött kockáztat és kivárja a mélyebb szerepeket. Most már felkerült a kedvenceim közé. Zöldlámpát kapott tőlem. 

,,