A karácsony két új könyvet hozott, egy romantikusat: Josie Silver: Egy decemberi nap és egy régóta a vágyaim listáján szereplőt: Yuval Noah Harari: Sapiens c. művét. Ezek már a jövő év olvasmány terveihez csatlakoznak.
De lássuk csak, hogy is alakult ez az év. Nézzük először is a könyves csevej találkozóit. Örömmel mondhatom (írhatom), hogy idén is sikerült változatos olvasmányokkal, érdekes beszélgetéseket átélni.
Volt japán estünk, ahol Banana Yoshimoto novellái varázsoltak el minket. Alessandro Baricco: Mr. Gwyn könyve szintén különleges hangulatot adott. Bradbury: Fahrenheit 451. c. alapműve következett, majd ismét egy elvarázsolt világba csöppentünk Laura Esquivel: Szeress Mexikóban kisregényével. Ősszel egy találkozónk volt, ahol Amerikába és rögtön egy válás közepébe csöppentünk a Kramer kontra Kramer által.
Ugyan találkozóink helyszíne és gyakorisága változott, de én ugyanolyan lelkesen és nyitottan várom következő évben is azokat, akik szívesen beszélgetnek egy-egy könyv kapcsán érzésekről, benyomásokról. A mi kis könyves csevejeink tényleg kötetlenek: az olvasás szeretete és a nyitottság köt minket össze. Jó kis esték ezek.
Az egyéni (könyves csevejen kívüli) kulturális élményeim szokás szerint elég vegyesek. Akik jól ismernek tudják, hogy mindent 'fogyasztó' vagyok. Általában pillanatnyi hangulataim, és éppen jellemző élethelyzetem (fáradtság szintem) határozza meg, hogy mit olvasok, hallgatok, nézek.
Nem az idei év volt a legtöbb olvasásom, ugyan év elején jól indultam, de az ősz és a tél nagyon sok megoldandó feladatot, új élethelyzetet hozott, ami miatt sokszor csak arra maradt erőm, hogy odategyem magam mellé a könyvet este és máris beájultam egy sor olvasás nélkül. Pedig azt biztosan állíthatom, hogy a legjobban akkor alszom ha addig olvasok amíg álomba nem zuhanok. Akkor leállnak a cikázó gondolatok, nem törnek felszínre a feszültségek, viszont van jó, pihentető alvás.
Szóval olvastam krimiket, ezek mindig kikapcsolnak- (Fluke, Grisham, Hailey); volt szocialista idők kémsztorija (A turista); letehetetlen túlélő sztori: Hegyek között- ellenben a könyvből készült film igen nagy csalódást okozott. Nevetgéltem Wodehouse és Hornby könyvein; elvarázsolt kedves ismerősöm könyvhétre megjelenő Balzsam c. kötete (várom a folytatást). Romantikáztam az Álmaim asszonyán és a Piros noteszen. Néhol elgondolkoztatott, néhol untam és néhol szórakoztatott Nora Ephron rövid eszmefuttatásai. Megrázott Oriana Fallaci haragja (még nem fejeztem be az összes kötetet a trilógiából). Anne Tyler-t továbbra is imádom (Egy spulni kék cérna-t olvastam idén tőle) és a délen (Amerika) játszódó Sült zöld paradicsom is magával ragadott de ez lesz a témánk februárban, ezért erről most nem mondok többet.
Csalódás is ért persze, ritkán fordul elő, hogy egy könyvet nem fejezek be, idén William Black Al dente-jével így jártam. Lehet, hogy rosszkor kezdtem bele, egyáltalán nem tudtam ráhangolódni. És persze vannak könyvek, amelyeket már olvasok, de biztos, hogy nem fejezek be már ebben az évben, ilyen Einstein életéről szóló igen vaskos ugyanakkor olvasmányos kötet, amelyet szeretek, csak ritkán jutok hozzá, hogy elővegyem. A vége felé járok Elisabeth Gilbert: A lélek botanikája c. érdekes a többi könyvétől egészen különböző regényében, de nagyon apró betűs, nehezen olvasható maga a könyv, nem túl szerencsés kiadás.
Nagyjából ez volt az évem könyves vonalon.
Remélem a jövő évben ismét megtalálnak örökre beivódó könyves élmények és nagyon várok Mindenkit, aki szívesen jön, a Könyves csevej találkozóinkra.
Boldog Új Esztendőt kívánok!
