Könyvcsomagolási merengések: Konrad Lorenz

Költözés előtti könyves pakolásban vagyok. Persze várható volt, hogy sokkal lassabban haladok a tervezettnél. Óhatatlanul elmerengek kedvenceimmel a kezemben, belelapozok régi olvasmányélményeimben, és újra meggyőződőm róla, hogy még mennyi fontos és kevésbé fontos viszont szórakoztató darab várja azt, hogy életem részévé váljon. 

Ma Konrad Lorenz: A civilizált emberiség nyolc halálos bűne c. könyve tartott fel hosszabban. Még húszas éveim elején olvastam, a szerző 1973-ban! írta. 

Egy pár gondolatát szeretném itt idézni (részleteket, mert hosszú lenne teljesen szó szerint), a folyamatokról, amelyek a tudós szerint az emberiséget, mint fajt a bukással fenyegetik:

,,1. A föld túlnépesedik, s ez a szociális kapcsolatok túlkínálatával mindannyiunkat arra kényszerít, hogy ellenük alapvetően 'embertelen' módon védekezzünk, továbbá a túl sok egyed szűk térben való összezsúfolása közvetlen agressziót vált ki.

2. A természetes életteret pusztítjuk, mely által nemcsak azt a külső környezetet romboljuk le, amelyben élünk, hanem az ember önmagát is megfosztja a felette álló teremtés szépségének és nagyságának a tiszteletétől.

3.Az emberiség versenyt fut önmagával. A technológia fejlesztése egyre inkább saját pusztulásunk árnyképét vetíti előre, és az embert minden értékkel szemben vakká téve, megfoszt bennünket az őszinte emberi elmélkedési tevékenységhez szükséges időtől.

4. Minden mély érzelem és indulat eltűnik az elpuhulás, a technológia és farmakológia előrehaladása következtében. Ez növekvő intoleranciát okoz bármely, a legcsekélyebb kellemetlenséget okozó dologgal szemben is. Így eltűnik az embernek az a képessége, hogy átélje azokat az örömöket, melyek csak keserves erőfeszítéssel, akadályokat leküzdve érhetők el.  A fájdalom és öröm kontrasztjának természet adta hullámzása a hallatlan unalom észrevétlen rezgésévé csillapodik.

5. Genetikailag széthull az emberiség... Nincs olyan tényező, mely szelekciós nyomást gyakorolna a szociális viselkedésnormák fejlesztésére és fenntartására, jóllehet erre a társadalom fejlődésével egyre inkább szükség lenne.

6. A tradíciókat leromboljuk. Elértünk egy olyan kritikus pontot, amikor a fiatalabb generációnak nemcsak azonosulnia nem sikerül többé az idősebbel, de azt kulturális értelemben sem képes megérteni. ...Ezen identifikációs zavar oka elsősorban a szülők és a gyermekek közötti kapcsolat hiányos volta...

7.  Az emberiség egyre erősebben dogmásítható.  Az azonos kulturális csoportban található emberek számának növekedése a közvéleményt befolyásoló technikai eszközök tökéletesedésével párhuzamosan a nézetek olyan uniformizálódásához vezet, amilyenre az emberiség történetében még nem volt példa... Egyes helyeken ma már patológikus esetnek tekintik azt, amikor valaki tudatosan kivonja magát a tömegkommunikációs eszközök, például a televízió hatása alól. Az egyéniségvesztő hatások mindazok számára kapóra jönnek, akik nagy embertömegeket akarnak manipulálni...

8. Az atomfegyverkezés olyan veszélyekkel fenyegeti az emberiséget, melyeket könnyebb elkerülni, mint az előbb felsorolt hét folyamatból fakadókat. "

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Hová tűntél Bernadette?

Ha a világ számára furcsa vagy, mert nem férsz bele a skatulyákba; mert nem szeretsz bájologni  a suliban, mert kevés embert engedsz magadhoz igazán közel, mert olyan cikázó, kreatív aggyal születtél, ami messze nem hétköznapi, ha feltűnnek olyan részletek is a világból, amely mellett más süketen és vakon simán továbbmegy,  ha időnként gőzöd sincs, hogy mihez kezdjél magaddal máskor meg a világot akarod meghódítani, ha utálsz hétköznapi ügyeket intézni, ha könnyedén megbízol olyanokban, akik aztán simán átvernek, ha tudod, hogy milyen egy nagyon beteg kisgyerek életéért aggódni tehetetlenül gubbasztva egy kórházi folyóson és a világot csak ködösen a távolban érzékelve, ha nem tudsz mit kezdeni a város őrült, idióta egoizmusával-  akkor megérted miért is tűnt el Bernadette. És hogy hová? Az kiderül ha elolvasod Maria Semple könyvét.

De ha nekikezdesz akkor jó ha tudod, hogy a borítón olvasható ,,harsányan mulatságos társasági komédia" semmilyen szinten nem fedi a valóságot. Se nem harsány- egy finom rezdülésekkel átszőtt könyv, amely ha a fenti életérzéseket még távolról sem ismered - semmilyen szinten nem fog megérinteni; és még csak nem is mulatságos- keserédesen szomorú.

Ha viszont a fenti dolgokat átélted, ismered, esetleg Te is ilyen kis faramuci, mindent másképp érzékelő szerzet vagy, akkor élvezni fogod. Mert jó, igaz, hogy sokkal jobb is lehetne, megállt egy könnyen emészthető, felszínes szinten. Kár érte.