Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Normális emberek + éves olvasásaim

 Ma, az év utolsó napján fejeztem be, és ezzel ez lett az év utolsó olvasása: Sally Rooney: Normális emberek c. könyve.

Egy könnyen olvasható, jól megírt regény, amely középiskolában kezdődő szerelemről szól, amely aztán bontakozik egészen a felnőtté válásig. Érdekes, érzékeny írás, sajátos szemszögből. Azt hiszem legtöbben szemléltük így a világot kamaszként- mintha kicsit kívülről néznénk rá. Ahol mindenki normálisnak tűnik, vagy nagyon nem, de mi valahogy sehogyan sem passzolunk bele. Hol igen, hol nem, hol elfogadnak, hol nem. 

Az, hogy vajon mi normális az teljesen egyéni. Ez a könyv a szeretet elfogadásának küzdelme. Szerethetek valakit, akit furcsának lát a világ? Vajon egymást formáljuk, vagy önmagunkat egy kapcsolatban? Mi történik, ha kiderül, hogy egyetlen ember mellett tudok igazán önmagam lenni? 

Belső érzelmi utazás a külvilággal szembesítve. 

,,Conell lassan eljutott oda, hogy jobban beilleszkedett a világba, számára ez a beilleszkedési folyamat egyenletes volt, miközben ő maga elkorcsosult, egyre távolabb került a kiegyensúlyozottságtól, olyasvalamivé vált, ami felismerhetően elértéktelenedett, nem maradt hát bennük semmi közös."

A könyvből készült sorozat is megy már, de kibírtam, hogy ne nézzem meg, amíg nem végeztem a könyvvel. 

Év végén szeretek egy kicsit végigfutni az éves olvasásaimon is. 

Néhányról itt is tettem közzé, sokról nem. Ezt az évet leginkább a könnyed, kikapcsolódásra választott olvasmányok jellemzik, tekintettel arra, hogy tanulmányaim és munkám kapcsán nagyon sok szakmai anyagot, irodalmat olvastam. 

Így esténként, hétvégenként tényleg a lelazulásra választottam könyveket. Így fedeztem fel magamnak idén a skandináv krimiket (tudom, hogy sok évnyi késéssel, de idáig ellenálltam), olvastam jól megírt izgalmas könyveket, bugyuta romantikus történeteket és azért beválasztottam néhány számomra sokat adó irodalmat is. 

A listám rövidebb talán egy kicsivel mint más években, de az időm is kevesebb volt, és fáradtabb is voltam. A kategóriákban a számomra leginkább kedvelt könyvvel kezdem, így egy tetszési sorrendet felállítottam. Az év kedvenceit dőlt betűsen külön kiemelem.

Kezdjük a krimikkel

1. Jussi Adler-Olsen- Nyomtalanul

2. Camilla Lackberg- Ártatlanok

3. John Grisham- A Kakas bár

4. Patricia Highsmith - A balek

5. Anders de la Motte- Végzetes nyár

6. Agatha Raisin és az elültetett kertész

7. Mary Higgins Clark- Csak a dallam él tovább

8. Rhys Bowen- Holttest a könyvesboltban

Romantikus

1.Nina George- Levendulaszoba

2. Taylor Jenkins Reid- Evelyn hét férje

3. Beth Patillo- Jane Austen tönkretette az életemet

4. Lauren Weisberger- A feleségek

Szépirodalom (ezt a legnehezebb sorrendbe sorolnom)

1. Lisa Wingate- Elrabolt életek

2. Susan Vreeland- Clara és Mr. Tiffany

3. Nick Hornby- A meztelen Juliet

4. Anne Tyler- Óratánc

5. David Nicholls- Mi

6. Sally Rooney- Normális emberek

7.  Ann Patchett- Életszonáta

8. Alison Lurie- Feltételes megálló

Életrajz- ide csak egy kerül, mivel több életrajzi olvasásom (Einstein élete, Meryl Streep életrajza, Dévény Annával készült beszélgetés kötet) folyamatban van, de nem sikerült befejezni. Remélhetőleg jövőre már ők is a befejezett olvasásaimhoz fognak tartozni

1. Edward Snowden: Rendszerhiba

Azt hiszem  nagyjából ennyi volt a pihenésre kiválasztott olvasmányokból, amelyeket be is fejeztem. 

BÚÉK Mindenkinek, jó további olvasásokat és nagyon remélem, hogy belátható időn belül (vírusmentes időszakban) a Könyves csevej találkozókat is visszahozhatjuk. 

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Rendszerhiba

Edward Snowden Rendszerhiba c. könyvét hosszan olvastam, mindig lassan haladva vele. Azon emberek közé sorolom, most, hogy elolvastam, akit így ismeretlenül is tisztelek azért, mert kiállt az értékei és elvei mellett egy olyan ügyben ami mindenkit érint. Tette ezt úgy, hogy nem tudta, vajon túléli, túlélheti-e ezt. Mint tudjuk az élet írja a legizgalmasabb és legkeményebb történteket. 

A rendszerhiba című könyvében keményen szembesít minket azzal, amit valójában minden internetet, mobilt használó ember sejt, tud de próbál nem foglalkozni vele: nyilvánosan éljük az életünket. Onnantól kezdve, hogy egyszer is felcsatlakoztál a hálóra, ha egyetlen kapcsolatot létrehoztál, már elérhető, követhető, lenyomozható vagy. 

A könyv nagyon részletes a technikai ismereteket tekintve, de mindenki számára érthető és szerintem érdekes is. 

,, egy átlagos felhasználó szempontjából a felhő csak egy tárolási mechanizmus, amely biztosítja, hogy az adatok feldolgozása vagy tárolása ne a személyi számítógépen történjen, hanem más rendszerek sokaságán, amelyeket végső soron különböző cégek birtokolhatnak és működtethetnek. Ebből következik, hogy az adataid többé már nem igazán a tieid. A cégek ellenőrzik, és gyakorlatilag bármilyen célra felhasználhatják őket."

Érdekes követni, ahogy felépíti magában a döntést, hogy nyilvánosságra hozza az adatokkal való visszaéléseket. Azóta a GDPR megszületett, de ne ringassuk magunkat abba az illúzióba, hogy ezzel bármi ellen igazán védve vagyunk. 

Nem tudom, hogy lehet-e ma még úgy élni, hogy valaki teljesen kizárja az életéből bármilyen olyan eszköz használatát (mobil, hitelkártya, internet...stb.) amely beazonosíthatná. 

Ez a könyv tükröt tart nekünk, naivitásunknak. Szembesít azzal, hogy mennyire jelentéktelenek vagyunk ebben a gépezetben és mennyire nem akarjuk elhinni azt, hogy mekkora manipuláció, átverés és játszma megy a háttérben. 

A saját felelősségünkre is ráirányítja a figyelmet: 

 ,, Ma egy új nemzedék száll síkra a magánszférának nevezett szabadságjogért. 9/11 -én még nem is éltek, az egész életüket ennek a mindenütt jelenvaló adatgyűjtési kísérletnek az árnyékában töltötték. Ezek a fiatalok, akik nem ismernek semmilyen más világot, annak szentelték magukat, hogy elképzeljenek egyet, és az ő politikai és kreativitásuk és technológiai találékonyságuk ad nekem reményt.

Mindamellett, ha mi most nem teszünk az adataink visszaszerzéséért, a gyermekeinknek talán már nem áll majd módjukban tenni. Akkor ők és az ő gyermekei is csapdában lesznek- az egymást követő nemzedékek mindegyike kénytelen lesz az előző adatkísértetének árnyékában élni, kiszolgáltatva a felhalmozott információtömegeknek, amely nemcsak a törvény jelentette korlátokon, hanem a képzelet határain is túlnyúló potenciált hordoz a társadalom ellenőrzését és az emberek manipulációját illetően."

Ma ugyan száműzetésben él, de mégis elismerik a munkáját amelyet a közjóért, a személyes szabadság eléréséért tesz. 

Fontos könyv. 

Fotó: 21. Század Kiadó

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Mi

 Érezted-e már azt, hogy bármit csinálsz, valahogy mindig rosszul sül el? Hogy imádod a párodat, mégis lassú haldoklását látod a házasságodnak? Hogy kétségbeesve próbálsz belekapaszkodni a legapróbb kötődési szemcsékbe, hogy megmentsd közös életetek morzsáit? Érezted-e azt a lelki-fizikai fájdalmat, ami azzal jár, hogy csetlő-botló szülőnek érzed magad a leszakadni vágyó kamasz gyerek körül, akiért rajongsz de mégsem tudsz egy nyelvet beszélni vele? Hogy utolsó lehetőségként részletesen megtervezel egy utazást, hogy minden jól süljön el- de pont ez az amivel a legnagyobb hibát követed el?

Ha érezted már,  akkor ez a könyv ismerős lesz. Ha nem akkor meg érdekes lehet. David Nicholls, aki az Egy nap c. romantikus regényével robbant be, amelyből film is készült (erről itt már írtam korábban), szerintem tökéletes ábrázolását hozza az életközepi válságnak, és a házassági krízisnek. Nagyon szerethető és egyben megható az igyekezet, ahogy megpróbálják rendezni a szereplők a házasságukat és keresni a kötődés jeleit egymás és a kamasz fiúk felé. Hogy sikerül-e? Nem árulom el. 

Ez a 3. könyv a szerzőtől, amit elolvastam (Egy nap, A beugró) de szerintem ez lett a legjobb.

,, Szerintem szülőként jogunk van hibázni, és hogy ezeket a hibákat megbocsássák nekünk."