Imádjuk őket. Különleges történetek, kedvesek, szerethetők és könnyen befogadhatóak. És egy olyan könyvsorozat, ahol a rajzok nem agyondíszített Barbie hatásúak, hanem jópofák, absztrakt elnagyoltsággal, de gyerekeimnek vicces benyomást keltettek. Sajnos nem jelenik meg több kötet (legalábbis a könyvesboltosok szerint, igaz, hogy mi lassan ki is növünk belőlük).
Az első kötet amivel megismerkedtünk Huppról, a bagolyfiókáról szólt. Címe: A bagoly, aki félt a sötétben. Nem véletlenül vettem meg, akkoriban sokat küzdöttünk az éjszakai félelmetes árnyakkal:))). Nem mondom, hogy pont Hupp segített, de biztos, hogy előrébb jutottunk a könyv által, amelyben a kedvesen bumfordi (amúgy ez minden kötetre jellemző) bagolyfióka próbál rájönni, hogy miért is olyan félelmetes számára az éjszaka. Amiről a többi szereplő akivel megismerkedik másképp gondolkozik- hiszen, mint kiderül- minden csak nézőpont kérdése, mert a félelmetes sötétség másoknak: izgalmas, kedves, buli, szükség van rá, sőt lehet csodálatos és gyönyörű is.
Aztán közösen szurkoltunk a francia cicának, Szuzinak, aki 'véletlenül' légballonnal átrepült a Csatornán és Angliában találta magát. Többszöri próbálkozás után aztán csak sikerrel járt és hazajutott Franciaországba.
Címe: A cica, aki haza akart menni
Ha lehet választani, hogy nekem melyik volt a kedvencem, akkor azt mondom(írom), hogy Hilda. Hilda egy tyúk, aki elhatározza, hogy meglátogatja nagynénjét egy másik faluban, akinek csibéi születtek. Sok félrecsúszott próbálkozás után eljut hozzájuk és rájön, hogy mennyire szeretne saját családot. Hogy sikerül-e neki, azt nem árulom el:))) Tessék elolvasni.
Címe:A tyúk, aki soha nem adta fel
Aztán következett A földimalac, aki semmiben sem volt biztos. Őt Pimnek hívják, és fogalma sincs se önmagáról, se a körülötte élő állatokról, de megismerkedik velük, és közben mamája szépen megtanítja arra, hogy mit is jelent földimalacnak lenni.
Megszerettük Ottót is, a pingvinfiókát, A pingvin, aki mindenre kíváncsi volt című könyvben. Megtudtuk, hogy pingvinfiókának lenni nem is olyan könnyű, hiszen a felnőttek sokszor ott hagyják őket, amíg élelemért mennek a tengerhez, így Ottóra hamar komoly feladatok várnak.
A sorozatot Pongóval a gorillakölyökkel zártuk. A gorilla, aki olyan akart lenni mint az apukája. Pongónak kistestvére is születik, egy szertelen húgocska, és ez nagyon életszerűvé tette számunkra a történeteket. Pongó megmenti a húgát, megismerkedünk jó és rossz emberekkel és közben Pongó tényleg olyanná válik, mint az apukája. Felelősségteljes csapatvezérré.
A könyvet én 4-8 éves korig, jó szívvel ajánlom minden családnak. Jó móka lesz!
