Fontos filmek 1.

Sir David Attenborough azon emberek egyike, akire muszáj odafigyelni. Csodákat mutat meg, élni és észrevenni tanít és ha kell kegyetlenül szembesít. Egy élet a bolygónkon című filmjét néztük tegnap este. Aki inkább elolvasná, azt is megteheti, könyvben is megjelent. 

Kép: port.hu

Nem szerettem sosem a kötelező dolgokat, de erre a filmre nem tudok mást mondani: mindenkinek látnia kell. Bolygónk múltja, jelene és jövője- bármelyik is lesz a jövője-  látható benne. Nem áll meg a filmes hitvallásában ott, hogy hol tartunk, mit tettünk tönkre. Szerencsére megadja a feloldozást is, még van lehetőségünk változtatni. Ugyan az utolsó pillanatoknál járunk, hogy még megtehessük,   de van megoldás. 

Csodálatos film. Elborzasztó és mégis reménykeltő. Mert a természet meghálálja, ha jól bánunk vele. A mi döntésünk. Ébresztő!

                                                    Kép: port.hu

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- A nő, aki egy évig ágyban maradt

 Sue Townsend (Adrian Mole kapcsán már sokak kedvence) könyvéhez jó pillanat és nem kevés életkor kell. Mert hiába úgy van beharangozva, mint egy ,,hihetetlenül mókás" ,,gurulunk a nevetéstől"...stb könyv (könyvborító), pedig ez a könyv valahol mélységesen szomorú. Igen,  vannak benne érdekes figurák, senki sem átlagos és ez imádnivaló. Ugyanakkor a főhős Eva, olyan mélységesen szomorú, hogy miután az ikrei -  akik különben szintén nagyon kilógnak mindenhonnan - elmennek egyetemre, ő nem akar többé felkelni. Rátör az elmúlt évtizedek minden szorongása, tévedése és szép lassan elkezdi kivonni magát az életből. 

Akad pár ember, aki érti, hogy mi játszódik le benne, de nem túl sokan, hiszen mindenki önmagával van elfoglalva. Természetesen megjelenik a média, a szokásos hírverések, álhírek, találgatások...

Hogy mi lesz a vége, nem árulom el. Egyetlen dolgot csak: az élet oly egyszerű is lehetne...

,, Eva teste könnyű lett, mintha megszűnt volna a gravitáció. Volt már ilyen élménye, amikor gyerekkorában együtt ábrándozott a többiekkel, és az elképzelt világ néhány pillanatra annyira életre kelt, hogy valódibbnak tűnt, mint a jobbára kellemetlen dolgokból álló, szürke mindennapi valóság."

 Ha érdekel, hogy ,, a nő, aki egy évig ágyban maradt" vajon felkel-e valaha- olvasd el. 

Ez a könyv sokkal mélyebb mondanivalót hordoz, mint elsőre látszik. 

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- A Durell család története

 Durell családdal 10 éves korom óta rokonszenvezem, amikor először olvastam a Családom és egyéb állatfajtákat. Aztán jött még sok könyv Gerald Durell-től, de kedvenceim továbbra is a korfui éveikről szóló történeteik maradtak. Felnőttként sem csökkent az irántuk érzett elfogultságom. Sőt, azóta a gyermekeimnek is sikerült átadnom ezt a rajongást, és ezek a könyvek nem kis szerepet töltöttek be a sikeres olvasóvá nevelésükben.

Mindig is kedveltem a átlagtól elütő, másként gondolkodást támogató, segítő és elfogadó családi környezetet, ami Durelléknél maximálisan megvalósult. 

Ezért nagyon örültem, amikor Michael Haag: A Durell család története c. könyve megerősített ebben. Sok-sok ismerős részlet olvasható a családot bemutató könyvében, de nagyon sok olyan részletet is megismerhetünk életükből, amit esetleg nem hallott korábban az ember. A könyvön folyamatosan érezni, hogy olyan ember írta, akihez nagyon közel állt a Durell család. Volt szerencséje személyesen találkozni Larryvel, Gerryvel és Margoval is. Élvezetes olvasmány, egy kicsit más szemszögből is megmutatja őket, az emberek egy kicsit másképpen, valósághűbben jelennek meg, mint a regényekben de ez nem elvesz, hanem hozzátesz ahhoz a képhez, ami kialakult róluk bennem. 

Ajánlom ezt a könyvet Mindenkinek, aki kedveli őket, sok családi fotó látható, vannak képek többek között Theodore-ról,  Szpiróról de még Lugareciáról is benne. 

                                                      egy fotó a könyvből, Leslie nélkül. Gerald, Margo, Louisa, és Lawrence Durell. 

                                                 

Én ebből a könyvből tudtam meg, hogy Gerald tulajdonképpen nem szeretett írni, azért írta csupán a könyveit, hogy legyen miből fenntartania az állatkertjét. 

Mi továbbra is maradunk a rajongóik, ez a könyv csak tovább erősítette ezt bennem. Az elfogadás iskolapéldája ahogy ők éltek. Zajosan, nyitottan, sokszor veszekedve, de a különbözőségük ellenére is  mindig tisztelve a másik embert. 

Szintén ajánlom megnézésre a Durellék c. sorozatot is, ami nagyon szórakoztató és nagyon szerethető. Mi minden nyáron újra nézzük. 

És egy kép a filmbeli Durell családról.  fotó: filmkatalogus.hu

Elolvastam- Madarak ítélőszéke- szubjektív könyvkritika

 Gyönyörű borító, irodalmi díjak, film előkészület, skandináv irodalom, különleges hangulat ígérete. 

Agnes Ravatn könyve tényleg ígéretesnek tűnt, megörültem neki. Sajnos csak ígéret maradt, és ma már annak örülök, hogy nem vettem meg, hanem pusztán kikölcsönöztem könyvtárból. 

Tényleg különleges hangulat lengi körül a történetet, két furcsán viselkedő, saját frusztrációt rejtve, magában hordozó ember találkozása. Sorsuk szorosan kapcsolódik össze, Baggé-é a rejtélyes férfié, aki alkalmazottként magához veszi Allist, aki menekül az ismertség és a ballépése elől. Egyiknek segítség kell, a másiknak egy menedék, ahová elvonulhat. 

,, A ház viszont ugyanolyan csendes és üres volt, mint eddig. A tudat, hogy van még valaki a házban, akivel az étkezéseken kívül soha nem találkoztam, talán még jobban növelte a magányosság érzését."

A kezdeti lendület, hogy megtudjuk hogyan alakul a kommunikációjuk, az érzéseik, az elfojtásaik, hamar elül. Valahogy nem kerül kibontásra ez a történet. Sokkal többet sejtet az elején, mint amivé válik. Hiányérzet maradt bennem. Mintha a szerző sem tudta volna eldönteni, hogy most pszichothrillert vagy egyszerű lélektani drámát írjon. 

Egy olvasásra jó, de összességében csalódtam.  A fülszövegben szereplő hívószavak: ,, pszichológiai mélységeket feltáró, drámaian sokkoló vég, élet és halál, bűn és bűnhődés kérdései" - erőteljes túlzás.

Egy kellemes könyv,  amely színvonalas de nem különleges. Azért a filmet is meg fogom nézni. 

Elolvastam- Zöldlámpa- szubjektív könyvkritika

Egy kicsit elmaradtam mostanság a bejegyzésekkel, bár az olvasás folyamatos, csak sok teendő jött össze. Ezért most egy olyan könyvről írok, amit már pár hónappal ezelőtt olvastam el, viszont így távolabbról visszatekintve is jó élmény maradt. Nem emlékszem minden fontos gondolatra belőle, de a hangulatára igen, és arra is, hogy valamit megértettem. 

Matthew McConaughey sokáig nem volt a kedvenc színészeim között. Túl amerikai, túl macsó, túl laza volt nekem amikor még a romantikus filmjeit láttam csak. Folyamatosan azt éreztem, hogy valami nem stimmel. Valami nem jön be nekem, mintha nem lenne őszinte. Aztán jött a True Detective sorozata, és attól szóhoz sem jutottam. Lenyűgöző volt az alakítása. Kemény. Kiakasztó. Zseniális. Azóta több klassz szerepben láttam. És most jött ez a könyv. Azóta  már értem, hogy mi zavart. 

                                              fotó: origo.hu

Ez a könyv sok mindent megmagyaráz vele kapcsolatban. Egészen más kép alakul ki róla, olyan pillanataiba, élethelyzeteibe enged bepillantást, amit csak kizárólag ő mondhat el magáról. Mert mély, mert személyes és mert ez tényleg ő. (Legalábbis úgy hiszem). Megismerkedhetünk a családjával, az értékrenddel amiben nevelkedett, a vándorlásaival és sok-sok személyes gondolatával. A motivációival, a kétségeivel, a magabiztosságával és a rengeteg bizonytalanságával. Számtalan próba elé állította önmagát. 

,,Hiszem, hogy az igazság állandóan körülvesz bennünket. A névtelen angyalok, a pillangók, a válaszok mindig itt vannak, csak mi nem mindig azonosítjuk, halljuk, látjuk, ragadjuk meg vagy érjük el őket- mert nem vagyunk a megfelelő helyen. 

Kell egy terv. "

 Egy másik kép alakult ki róla bennem, amit viszont nagyon is kedvelek. Továbbra is nagyon amerikai nekem. Viszont megmutatja a könyvben a

sebezhetőségét, a kitartását, az elveit és értékeit. Bepillantást engedett egy másik részébe, nem abba amit az álomgyár alakított, hanem amit ő élt meg eddig. És örülök, hogy úgy döntött kockáztat és kivárja a mélyebb szerepeket. Most már felkerült a kedvenceim közé. Zöldlámpát kapott tőlem. 

,,

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Dévény Anna

 Vannak emberek, akik biztosan tudják. Akik érzik, és rendhítetlenül ki is tartanak amellett amiben hisznek. Akik ha rátalálnak az útra, amelyre születtek, akkor nincs az a politikai rendszer, nehézség, akadály, magánéleti válság, amely eltántorítaná őket a meggyőződésüktől, hogy valami olyat tudnak, olyan ismeret, készség, ráérzés van a birtokukban, amely meghatározza az életüket és amellyel segíthetnek másoknak. Életfeladattá, küldetéssé válik számukra, hogy ezt kiteljesítsék, megvalósítsák. 

,,Én szeretnék bízni, magamból indulok ki, tisztességes, őszinte és átlátszó vagyok. Lehet tudni, hogy miről mi a véleményem, mit lépek. Nehéz embernek mondanak, de én magamat nem tartom annak. Ha nehézség az, hogy ragaszkodom az elveimhez, akkor nehéz ember vagyok. Azt megtanultam, hogy asztalra csapás nélkül nem lehet eljutni egy új dologgal a célig. Évtizedes csata volt önmagammal de nagyon kemény nemeket is ki tudtam mondani."

Dévény Anna is ezek közé tartozott. Hermann Irén Dévény Anna Egy midenkiért című könyve, egy érzékeny, érdekes, őszinte írás. Egy olyan gyógymódot, módszert talált ki, érzett a kezeiben, amely sokak életét változtatta meg és segített a reménytelen helyzetből a teljes gyógyulásig eljutni. Persze a róla szóló könyv sokkal több, mint a módszerének, életének bemutatása. Egy korrajz, ami sajnos mai napig nagyon valóságos. Mert még ma is jellemző az, ami az ő útját végigkísérte: a szakmai féltékenység, irigység. Hogy ha valamire nem adsz tudományos magyarázatot, ha egyszerűen az eredményeket akarod csak elérni, akkor az nem szakmai tudás. 

Őt nem érdekelte, hogy levédje a tudását, nem akart multi vállalkozást kiépíteni- gyógyítani akart. Elsősorban babáknak de felnőtteknek is (táncművészeknek tartott órákat) segíteni meggyógyulni, az izmokat olyan tónusba hozni, hogy ne okozzon problémát, ne korlátozza a mozgást. Ahogy olvasható is, valójában minden szülészeten kellene lennie Dévény - módszert ismerő és alkalmazó gyógytornásznak, hogy az újszülötteket még időben átmasszírozza, mert itt a hetek rengeteget számítanak. És ismerjük a magyarországi helyzetet- mire egy felismert diagnózisból valós gyógyítás lesz....Hosszú hónapok is eltelhetnek.

,,Ma már senki sem tehet úgy, mintha a Dévény-módszer nem létezne, ma már a módszer hihetetlen úton megy előre hol nagyobb sebességgel, hol akadályokkal teli pályán, de az eredmények Pannit igazolják."

Megismerhetjük a róla szóló könyvből azt is, hogy mennyire rajongott a művészetért és kedvenc művészeinek kis saját készítésű kódexeket készített. Mert a tehetséget és az alázatos elköteleződést nagyra becsülte, ahogy a saját életében is kitartott szigorú elvei mellett. 

Egy fontos könyv és minden leendő szülőnek ajánlom, hogy ismerje meg a módszert. 

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Meryl Streep Az ezerarcú színésznő

 Kedvenc színésznőm. Első találkozásom vele a mozivásznon 16 éves koromban volt Sophie választása c. filmben. Nagyban hozzájárult a kitartó mozirajongásom kialakulásához.

                                                           Kép: port.hu

                                                        

 Szerencsés időszak volt ez középiskolásként, gyakorlatilag pár forintért lehetett beülni filmet nézni és tele voltunk varázslatos művészmozikkal. Nem telt el hét, hogy ne ültem volna valamilyen mozivetítésen. Aztán jött a Távol Afrikától ami tovább növelte rajongásomat. 

                                                          Kép: port.hu

Nem sorolom fel azt a rengeteg filmet amit azóta is láttam már. Most, hogy elolvastam a róla, sőt nem is csak róla, hanem a pályájához kapcsolódó színész nagyságokról és színházi szakemberekről  szóló könyvet, továbbra is úgy érzem, hogy nagyon becsülöm őt. A könyv az indulásának története és megtudhatjuk belőle, hogy egyáltalán nem tervezett filmes karriert. Színházi karakterszínésznek készült és így is indult a pályája. Sokáig próbálta elkerülni a filmet. A színpadot kedvelte. De sajnálom, hogy nem láthatom színpadon.

 Egy olyan élet történetét ismerhetjük meg a könyvből, ami egyáltalán nem egy rózsaszín sztori. Komoly és tudatosan felépített életpálya, amely sok megfigyelésből, tapasztalatból és fájdalomból építkezett. Hogy a határozott nagyasszony mögött egy lélekben érzékeny és sérülékeny nő húzódik meg. Aki a hivatásába építi bele az összes tapasztalatát, ebből alakít és itt dolgozza fel minden érzését. Számomra ő a megtestesítője annak is, hogy a feminizmus és a nőiség, a család és a karrier igenis összetartozhat. Ritkaság az amerikai színésznők körében, hogy valaki 4 gyermeket szüljön, egy életre stabil házasságban éljen, hű maradjon az elveihez. Ez a könyv nem a filmsztárt dicsőíti, hanem az embert mutatja meg. 

,, Meryl Streep köszönőbeszéde önálló műfajjá nőtte ki magát: egyszerre spontán és előre megírt, alázatos és dölyfös, hálatelt és blazírt. Az már önmagában is vicc, hogy olyan sok van belőle. "

Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Ahol a folyami rákok énekelnek

 Egy újabb írónő, akivel oly szívesen beszélgetnék: Delia Owens. A zoológus hölgy első regénye számomra lenyűgöző volt. Egy különleges világba csöppenünk pontosan úgy, ahogyan a gyönyörű címe is ígéri. Ebben a regényben a cselekmény a legkevésbé lényeges. Ez egy belső út, egy elszigetelten élő, magára hagyott kislány felnőtté válásának, túlélésének története. Ha nem lenne benne a bírósági bonyodalom, akkor is tökéletes lenne. Így viszont lehetőség adódott a szép befejezésre is.  

Kya, a 'lápi lány', aki megtanul életben maradni, akinek a sirályok a társai, a lápi élő- és növényvilág az útmutatója, a világa, az élete, - oly törékeny és mégis mindenkinél erősebb. Hiteles. 

,,Kya a síkság szülötte volt, ahol a táj a látóhatárig ér, ahol a nap időben nyugszik le és a hold időben kel fel."

Persze, mint minden ember, ő is próbál társat találni. De a világnak túl furcsa. Nem neki nem kell a normális élet- a világ nem fogadja be őt. Aki szeretne hozzá tartozni, annak az ő világából kell megközelítenie. 

,, Az apja sokszor elmondta már Tate-nek, hogy az igazi férfi az, aki nem szégyell sírni, aki szívvel olvas verset, a lelkében érzi az operát, és mindent megtesz, ha meg kell védeni egy nőt."

Ez a könyv nagyon finoman, érzékenyen és intelligensen jeleníti meg a hangulatokat, gondolatokat, helyzeteket. Pillanatok alatt beszippant a világába és nem lehet lerakni. Nehéz a hatása alól szabadulni. De nem is kell. 

,,Kya lassan visszatért az ebihalak kiszámítható életciklusához, a szentjánosbogarak táncához, és még mélyebbre ásta be magát a vadonba. Úgy tetszett a természet az egyetlen kő, ami nem billen ki alóla a folyó közepén."