David Nicholls: Egy nap című könyve is egy ilyen dátumhoz, egy naphoz kötődik. Ez a nap július 15.-e. De évtizedeken át tartó július 15.-e, 1988-tól, egészen 2007-ig. Két ember július 15.- je. Ahogyan összejönnek, elbúcsúznak, vágyódnak, frusztráltak és bizonytalanok és útkeresők, ahogy soha de soha nem tudnak valójában egymástól az ő július 15-jüktől elszakadni. Pedig nagyon próbálnak egymás nélkül boldogulni. Gyönyörű, keserédes történet. Nem most olvastam, de még mindig emlékszem a könyv hangulatára.
A film: A filmet először rögtön a könyv olvasása után néztem meg. Hiba volt, még nagyon a könyv hatása alatt - akkor nem tetszett. Túl amerikainak tartottam. Ma újranéztem úgy, hogy a könyv olvasása óta eltelt nagyjából másfél év. És teljesen magával ragadt. Mert a szereplők gesztusai, a pillantások, a szemrebbenések, az ölelések amerikai film ide-oda, egészen rendben vannak. Mert hitelesnek tűnik.
A zene: biztos vonzódom a szomorú, melankolikusan hömpölygő zenékhez, mert ezt a zenét is sokszor szoktam csak úgy háttérzenének hallgatni amikor dolgozom. Nagyon megnyugtató.
