Elfogult vagyok. Douglas Adams művei nagy kedvenceim. Ha belső mosolygásra, jókedvre vágyom, könnyen kötök ki egy Douglas könyvnél. Ezzel a lendülettel vettem nyáron kezembe a címben említett könyvét is.
Imádom amikor senki sem normális. Ilyen szempontból ez a könyv is hozta a douglas-i hagyományokat, van itt minden. "Egy magas kiszögellésen egy Elektromos Szerzetes ült egy unott ló hátán."- indul a 2. fejezet. Ezenkívül találkozunk szellemmel, időgéppel utazgató professzorral, aki megpróbálta megmenteni a kacsacsőrű emlősöket; dallamok felhasználásával pénzügyi kimutatásokat végző programozóval, nyomozóval, akinek nincs egy fillérje sem de szuper géniuszként rakja össze a teljesen összefüggéstelen történéseket logikus egésszé...
Ennek ellenére, elfogultság ide-oda, ez a könyve tetszett idáig a legkevésbé, de azért egy percig sem bántam meg, hogy elolvastam.


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése