Több kötetes kedvenceim 1. Nick Hornby - az én kis könyvespolcom

Ebben a sorozatban azon szerzők könyveiről írok, akiktől többet is olvastam. Az olvasás alapvető igényem, hogy mit olvasok az éppen élethelyzet, fáradtsági fok, és hangulat (legfőképpen ez) döntése. Ezért van az, hogy többnyire egyszerre olvasok több könyvet. Reggeli kávé mellett és esti elalvás előtt valami könnyű, szórakoztató, vagy izgalmas, akár ponyvának is hívhatjuk, de őszintén szólva már sokszor találtam igen fontos mondatokat még a könnyed irodalomban is. Napközben (utazás, sorban állás, gyerekek különórái alatti várakozás során) viszont szeretem a mélyebb, elgondolkodtató, világot teljesen kizáró műveket. Aztán olvasok sok szakirodalmat is, ezt azért mert érdekel. És ott vannak a gyerekkönyvek is, amelyeket még örülök, hogy megengednek felolvasni esténként, mert "sajnos" már mindkét gyerkőc olvas, és még annyi ifjúsági kedvencem van, amit szeretnék velük én megosztani. Egyelőre még szeretik ha az elalvásuk előtt én is olvasok nekik hangosan, bár a nagyobbik közben szintén 3-4 könyvet olvas párhuzamosan. Ezekről a (f)elolvastam írásaimban lehet találni gondolatokat.

A mai bemutatásom Nick Hornby könyvei (nem az összes). Ő volt az első, akitől zsinórban vásároltam meg a könyveket, mert nagyon szeretem.

Persze az alap, ahonnan indult a rajongásom:

Pop, csajok, satöbbi- párkapcsolati alapmű az ember húszas éveiben. És azon kevesek egyike, amiből a film is ugyanolyan jó, mint a könyv. - Érdekes, hogy Hornby könyveiből készült filmekről ez zömében elmondható. Szeretem önsajnáló, szarkasztikus humorát. Azt hiszem, hogy mindenki átél olyan csalódásokat fiatalon, amikor annyira de annyira sajnálja önmagát...Férfi oldalról közelít, de jó látni, hogy a férfiak is tudnak úgy igazán szenvedni a szerelmi bánattól. Emlékszem még arra, amikor az ember bús zenéket hallgatva bámul maga elé...A főszereplő harmincas évei közepén szenved párkapcsolati válságtól, kiégéstől, tanácstalanságtól, de teszi ezt mind olyan őszintén szerethető módon. Azon felnőttek közé tartozik, akiknek sosem sikerül felnőni. És pont ez a bája.

"Elmondom, hogyan nem szabad megtervezni egy karriert: a) szakítasz a barátnőddel; b) lelécelsz az egyetemről; c) elmész dolgozni egy lemezboltba; d) lemezboltos maradsz egész életedre.,,

Egy fiúról - és ismét egy férfi ember, aki nem tud felnőni, pedig meg van mindene. De nem bír leszakadni a nőkről, és ezért - mivel a világnak (nőknek) elvárásai vannak egy olyan korú emberrel mint ő- behazudik egy gyereket. Mert az elvált, gyerekeiket egyedül nevelő, sérülékeny nőkkel könnyebb ismerkedni. Igen ám, csak aztán kiderül, hogy amikor jön egy gyerkőc, aki tényleg elkezd kötődni hozzá, és még van egy szuper depis anyja is, akkor bizony a felelősséggel is jár a gyerekesdi. Nem lehet büntetlenül ki- és be mászkálni mások életében. Mert az mégsem egyszerű játék. 

A könyv jobban tetszett mint a film, de nagyon jók a filmben a szereplők, (Hugh Grant őszintén el tudja magáról hitetni, hogy ekkora balfék..:))). 

" Will szeretett kedvére autózni Londonban. Szerette a forgalmat, amitől az az érzése támadt, hogy sietős dolga van, és ráadásul még a bosszankodásra és dühöngésre is akadt módja (más emberek azon igyekeztek, hogy kiengedjék magukból a gőzt, Will meg azon, hogy egyáltalán fölgyűjtse magában);,

Fociláz  - ezt a férjemnek vettem meg, de végül én is jót szórakoztam rajta. Angolok és a foci- összenőttek. És tényleg vannak, akik az egész életüket a foci rangadókhoz igazítják. Persze itt is megjelenik a párkapcsolati válság is. 

"...a mi évünk, a mi időegységünk augusztustól májusig tart ( a június és július nem is létezik igazán, különösen páratlan számra végződő években, amikor nincs se világbajnokság, se Európba-bajnokság)."

A film nem tetszett, túl amerikaira sikeredett.

Hosszú út lefelé  - Szilveszter, 4 különböző korú, társadalmi helyzetű és lelki beállítottságú ember összefut egy tetőn. Ugrani vagy nem ugrani... Ez a kérdés. Emberi kérdésekben talán az egyik legmélyebb Hornby regény és filmben az egyik legkevésbé sikeredett. Nem tudtak számomra a szereplők hitelesek lenni. 

Vájtfülűek brancsa  - a könyvimádók könyve. Olvasásról, könyvekről, hogyan vezet el egyik olvasmány a másikhoz. Az olvasmányairól szóló cikkek, kötetbe rendezve. Intellektuális, szórakoztató és inspiráló.

És egy hosszabb idézet, de ő profi módon fogalmazza meg azt, amit én is  mindig próbálok leírni az olvasásról:

".. És egyáltalán, mindannyiunknak csakis az örömért kellene olvasnunk! Nem azt mondom ezzel, hogy mindannyiunknak lányregényeket vagy krimiket kellene olvasnunk (bár ha neked ez a szíved vágya, felőlem olvasd őket bátran, merthogy az én nem igazán ortodox véleményem az, hogy ha nem olvasod el a klasszikusokat vagy az idei Booker -díjas könyvet, hát semmi károd nem származik belőle, sőt ami még lényegesebb: ha elolvasod, abból sem származik semmi hasznod); pusztán annyit mondok: nincs sehol előírva, hogy egy könyv lapjainak forgatása olyan legyen, mintha sűrű iszapban taposnál. Egy könyv kizárólagos célja az, hogy elolvassuk, és ha úgy találod, hogy erre adott esetben képtelen vagy, egyáltalán nem biztos, hogy a hiba benned van. A "jó" könyvek időnként igenis szörnyűek tudnak lenni. ,,

Sok egyéb, az olvasásra, mint élményre vonatkozó, olyan gondolat van a könyvben amellyel 100%-an azonosulni tudok. És ha eddigi könyvei alapján nem imádnám, ennek az elolvasása után biztos rajongóvá válnék.


Vicces lány - Még nem olvastam, de itt van és hamarosan sorra kerül:))).