Színház: Mikve

A színházhoz mindig is felemás viszony fűzött. Egyrészről rajongok érte, ha jó az előadás, de szenvedek amikor közepes, nem jön át. Nem vagyok egy 'mindenáron látni kell' színházi rajongó, válogatok erősen. Az a gondom, hogy amennyiben egy pillanatra is lanyhul a hatás, már nem tudom kizárni a körülöttem szorongó, krákogó, sóhajtozó, összebújó tömeget.
Vasárnap ismét színházban jártam: a Pesti Színházban néztem meg a Mikve című darabot. Mikve-ről már hallottam korábban- nem a színdarabról, hanem a rituális fürdőről, amikor egy belvárosi séta kapcsán megnéztünk sok érdekességet Kazinczy utca és környékén.

A színház döbbenetes hatású volt. Szó sem volt küszködésről, hogy zárjam ki a közönséget, a darab, a zseniális színészek, a hangulat rögtön magával rántott és hatása még ma is, két nappal később is meg van. Súlyos gondolatok, aktuális kérdések, hitbéli és emberi problémák, amelyek itt vannak velünk de mégis, ilyenkor különösen mellbe vág. Hol kezdődik az ember felelőssége, vajon mikor lehet beleszólni mások életébe, meddig vállalhatom fel hitemet vagy hitetlenségemet...stb. Ami egy nagy ráadás: a súlyos gondolatokat finom humor szövi át.

Ajánlom Mindenkinek.