Egy újabb írónő, akivel oly szívesen beszélgetnék: Delia Owens. A zoológus hölgy első regénye számomra lenyűgöző volt. Egy különleges világba csöppenünk pontosan úgy, ahogyan a gyönyörű címe is ígéri. Ebben a regényben a cselekmény a legkevésbé lényeges. Ez egy belső út, egy elszigetelten élő, magára hagyott kislány felnőtté válásának, túlélésének története. Ha nem lenne benne a bírósági bonyodalom, akkor is tökéletes lenne. Így viszont lehetőség adódott a szép befejezésre is.
Kya, a 'lápi lány', aki megtanul életben maradni, akinek a sirályok a társai, a lápi élő- és növényvilág az útmutatója, a világa, az élete, - oly törékeny és mégis mindenkinél erősebb. Hiteles.
,,Kya a síkság szülötte volt, ahol a táj a látóhatárig ér, ahol a nap időben nyugszik le és a hold időben kel fel."
Persze, mint minden ember, ő is próbál társat találni. De a világnak túl furcsa. Nem neki nem kell a normális élet- a világ nem fogadja be őt. Aki szeretne hozzá tartozni, annak az ő világából kell megközelítenie.
,, Az apja sokszor elmondta már Tate-nek, hogy az igazi férfi az, aki nem szégyell sírni, aki szívvel olvas verset, a lelkében érzi az operát, és mindent megtesz, ha meg kell védeni egy nőt."
Ez a könyv nagyon finoman, érzékenyen és intelligensen jeleníti meg a hangulatokat, gondolatokat, helyzeteket. Pillanatok alatt beszippant a világába és nem lehet lerakni. Nehéz a hatása alól szabadulni. De nem is kell.
,,Kya lassan visszatért az ebihalak kiszámítható életciklusához, a szentjánosbogarak táncához, és még mélyebbre ásta be magát a vadonba. Úgy tetszett a természet az egyetlen kő, ami nem billen ki alóla a folyó közepén."
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése