Tegnapi nap ismét találkoztunk. Egy feszültséggel, lüktetéssel teli mű Equus, izzó, parázsló beszélgetést eredményezett. A mű, amely teljesen megosztó gondolatokat ébresztett elérte hatását. Ahogy az Equus sem ad valójában feloldozást, egy csomó irányt, kapcsolatot, kérdést nyitottan hagy, úgy a mi beszélgetésünk is ismét megmutatta azt, amiért én fontosnak tartom ezeket a találkozókat és már sokszor írtam: ahány ember, annyi olvasata van egy könyvnek. És ez így jó. Természetes, hogy mindenki próbálja meggyőzni a másikat arról, ahogy ő érez, ugyanakkor pont ezért is fontosak ezek a beszélgetések. Tanítóak: empátiára, türelemre, a másik véleményével szembeni nyitottságra, arra, hogy nem biztos, hogy mindent ugyanazon a szemüvegen keresztül kell néznünk (végtelenül unalmas lenne), megtanít arra, hogy hogyan szedd össze a gondolataidat, hogyan érvelj, hogy ez nem irodalom óra, itt nincsenek rossz kérdések és válaszok. Itt egyetlen egy határ van, az idő. Két óránk van ezekre a beszélgetésekre és ebben mindenki, aki akar szót kap.
Várunk Mindenkit, aki szívesen csatlakozik ezekhez a könyves csevejeinkhez.
Április első csütörtökjén (6.-án) Oscar Wilde: Dorian Gray arcképe c. mű kapcsán beszélgetünk.

Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése