Több kötetes kedvenceim- Anne Tyler- az én könyvespolcom

Vannak írók akikért rajongok, vannak akiket úgy érzem, hogy muszáj elolvasnom mert valamit olvastam, hallottam róla, vagy felkeltette a könyv a figyelmemet, vagy csak egyszerűen vonz magához. Vannak, akiket egyszer is bőven elég volt elolvasni, van akik könyvére viszont állandóan vágyakozva nézek, újra és újra olvasnám- de hát itt sorakoznak a még olvasatlan, rám váró kötetek. Vannak akikkel nagyon, de nagyon szeretnék beszélgetni.

Anne Tyler- kedvencek közé tartozik, bármikor újraolvasom, függetlenül attól, hogy hány kiolvasatlan kötet vár még rám, és nagyon szeretnék vele beszélgetni. 

Egyelőre három könyve van meg, bár ennél jóval többet írt. 

Legkedvesebb számomra az "Amikor még felnőttek voltunk,, c. könyve. Mindent szeretek benne: a karaktereket, a hangulatát, a helyszínt- hányszor elmerengtem rajta- jaj de odacsöppennék egy rendezvényre. Az írónő szívesen mesél a nemzedékeken belüli problémákról, vajon mennyire örökítjük át a saját problémáinkat, életünket, szokásainkat utódainkra. Ebben a könyvben különleges helyzet van, a főhős rögtön három lány mostohaanyjává válik. Még születik egy saját is, és ott van az egész család. És egyszer azt veszi észre- miközben mindenkit felnevelt, és barátja és támogatója is a többieknek vajon azt az életet éli, amire vágyott? - a válaszhoz érdemes elolvasni a könyvet. Ráadásként a könyvből készült film is remek (pedig ez nálam ritka, hogy így gondolom). Ugyan angolul láttam- de nagyon szeretem így is. Ezt a könyvet és a filmet is mély emberség,  szeretet, ragaszkodás járja át...

A Vacsora a honvágy étteremben - sokkal keményebb. Igazi, komoly generációs problémákkal szembesülünk. Az anya, akit az élet keménnyé tett, akinek a hangulatingadozásaitól a gyerekei rettegnek, vajon mennyire örökítik át saját drámáját az ő életükre? Örök kérdés. Lehet-e függetleníteni önmagunkat a családtól? Megúszhatjuk-e a sorskönyvi ismétlődéseket? Tudunk-e leszakadni a régi, berögződött reagálásoktól? De, mint Anne Tylerre jellemző: olyan kifinomult rezdülésekkel tud érzékeltetni. Bekúszik a tudatunkba, elgondolkoztat, magával ragad. 

Egy spulni kék cérna- na ez a meglepetés:))) A karácsonyi szünetre tartogatom, de már itt tekintget le rám a könyvespolcról. 

"Rebecca hirtelen ráébredt, hogy milyen csönd van körülöttük. Az a fajta párnázott, vastag, néma csönd volt ez, amely gyakran együtt jár a köddel, és ettől egyszerre csak elfogta a vágy a családi zsivaly után.,, (Amikor még felnőttek voltunk)