Az első Elena Ferrante olvasásom és biztos, hogy nem az utolsó. (Már várakozik a polcomon a Nápolyi regények 1-2 kötete).
Ebben az évben majdnem a legkeményebb könyv, amit olvastam. (Oriana Fallaci trilógiája tudott csak beelőzni keménységben). Ferrante regénye őszinte, kendőzetlen vallomás egy olyan élethelyzetről, amikor az ember legszívesebben üvöltve rohanna ki a világból, hogy hagyjon most mindenki békén. Mert fáj a lelkem, mert szükségem van arra, hogy egy kicsit önző módon sajnáljam magam és a mélységes mélybe lemerüljek, mert ahhoz, hogy újra élni tudjak meg kell tanulnom megint lélegezni. Mert elhagytak. És amikor elhagytak az rohadtul fájt. És összedőlt minden amit évekig, évtizedekig magam köré építettem és meg kell tanulni élni, másképp.
,,Az időt, az időmet, az egész életem idejét elvette, és egy szeszélyes lépéssel túladott rajta."
Csakhogy a regény főszereplőjének nem adatik meg, hogy üvöltve kivonuljon a világból. Nincs ideje a fájdalmát feldolgozni, mert van két gyerek és egy kutya, akik kíméletlenül követelik a figyelmet. Mert életben kell tartani őket. És ebből a feldolgozatlan fájdalomból születik meg az a lelkiállapot, amelyet csak az érthet meg olvasóként, akit ért már ekkora sokk- hogy szinte skizofrén állapotban mászkálsz, és azt hiszed tudod mit csinálsz, de közben folyamatosan hülyeségeket döntesz. Mert nem érzel, élsz, nem látsz, nem fogod fel a világot. Mert a lelki fájdalom egy olyan burát épít köréd, mintha kívülállóként néznél körbe. És törvényszerű, hogy ezt a sokkot csak egy másik tudja elmulasztani. Óhatatlanul jön ilyenkor egy olyan tragédia, ami észhez térít. Ami rádöbbent, hogy ha nem rázod meg magad, ha nem állsz fel és haladsz tovább, ha nem élsz- akkor belehaltok. Mind.
És eljön a pillanat amikor sikerül. A helyére kerülnek a dolgok.
Ezt a könyvet csak az olvassa el, akit nem zavarnak a valós érzések. Aki bírja, hogy ez a könyv nem szépít, hanem megmutat. Aki tudja, hogy igen, vannak pillanatok amikor az ember szétesik, és önzőnek kell ahhoz lennie, hogy fel tudjon állni, hogy aztán adhasson ismét.
,, A szerelemtől megfosztott nők szemében megtörik a fény, a szerelemtől megfosztott nők élőhalottak."


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése