Elolvastam- szubjektív könyvkritika- Levendulaszoba

Vannak könyvek, amelyek lehet, hogy nem nyernek rangos irodalmi díjakat, lehet, hogy soha nem fogják őket az irodalom alapművei közé sorolni de ha éppen jókor,  megfelelő hangulatban talál meg, nagyon is betalálhat.

Így jártam Nina George Levendulaszoba című regényével. Könnyed kis romantikus történetnek gondoltam a borítója és a leírás alapján, amely éppen megfelel egy feladatokkal, vizsgákkal, karanténnal terhelt időszakban esti tompításnak.

Hát ez nem egy könnyed romantikus történet. Romantikus is, történet is, de megrázó. És lelkesítő. És elgondolkodtató. Egy hömpölygő érzelmi áradat. Amely lelassít, megállít, időnként már túlzottan is lassan csordogál, de nekem most pont erre volt szükségem. Adott egy párizsi könykereskedő, akinek van egy könyves hajója- na itt engem már megvettek képzeletben- imádnék egy ilyet vezetni. De nem akármilyen könyvkereskedőről van szó- ő az emberi lélek legmélyebb bugyraiba lát és ennek megfelelően ajánlja a könyvet. - kész vagyok ennél pontnál- ezt nekem találták ki teljesen, el is gondolkodtam azon, hogy egy -egy ügyfelemnek lehet, hogy könyvet kellene ajánlanom a tanácsadási folyamat végén:))). Az író beszippantott -és nyugodtan lehet elfogultsággal vádolni- a 20. oldalon, amikor messze a kedvenc könyveim listájának élvonalában álló A sündisznó eleganciájára utalt. (Ld. 2017.02 - Drámázunk bejegyzést).

A történetet nem részletezem, van benne dráma, önmagát kutató, írói válságban lévő első könyves szerző, egy fűszerekkel fantasztikusan bánó, kedves bohém szakács, egy hölgy, aki álmaim városából csatlakozik hozzájuk (egy város, ahol minden a könyvekről szól, varázslatos, titkos tudások tárháza).

Ez  a könyv a fények, illatok, színek és mély érzések tárháza. Különleges személyek, akik egymás mellé sodródnak, hogy valamit átadjanak egymásnak. Egy olyan belső tudást, amely csak az igazán érzékeny emberek sajátja.

,, Az összes szerelmünk. Az összes halottunk. Az életutunk összes embere. Ők a folyók, amelyekből a lélektengerünk áll. Ha nem akarunk rájuk emlékezni, a tenger is el fog apadni."

Én pontosan azt a hangulatot, azokat a mondatokat és olyan formában kaptam, amire éppen szükségem volt.

,, A félelem úgy megváltoztatja a testedet, mint az ügyetlen szobrász a tökéletes követ. Csakhogy belülről farag ki, és senki nem látja, mennyi szilánkot és réteget ver le rólad. Belülről egyre vékonyabb és bizonytalanabb leszel, amíg már a legkisebb érzés is felborít. Egy ölelés, és azt hiszed, összetörsz és elveszel. Soha ne hallgass a félelemre! A félelem ostobává tesz."