Anne Tyler azon kedvenc női íróim közé tartozik, akivel nagyon szívesen beszélgetnék. Ugyan a most elolvasott Óratánc című könyve nem a legnagyobb kedvencem Tőle, de azért kimondottan hozza a tőle megszokott stílust.
Willa Drake nem különleges, bár életét időnként váratlan események tarkítják, mint mindenkiét. Egy eltűnedező anya, egy fiatalon elveszített férj, két önálló életet élő, anyjukkal nem sokat foglalkozó fiú gyermek, majd ismét egy férj, aki mintha nem is létezne mellette. Végre egy félreértés kapcsán lehetősége adódik, e hömpölygő, és kiszámítható életen változtatni. Vajon megteszi-e?
Willa életének különböző szakaszaiba kukkanthatunk be 1967-2017-ig terjedően. Tyler sosem harsány. Sokszor akár unalmasnak is tűnhet, ha valaki az állandó fordulatot, izgalmat keresi. Ő az embert mutatja be. A maga belső vívódásival, hibáival, bizonytalanságával. Nagyon pontos lélektani leírásokat tud adni. Tükröt tart. A szépen felépített lélektani íve mégsem lesz unalmas. Zömében apró döntéseket hozunk, időnként megrázó eseményeket élünk túl, de az életünk valójában a körülöttünk élők között, az ő hatásaik, érzéseik, befolyásuk mentén zajlik.
Anne Tyler mestere az emberi létnek, lelki rezdüléseknek, a hétköznapi vívódásoknak, a családi hatásoknak a bemutatásában.
,,Mindig jó jelnek tartottam, ha egy férfi kedveli a macskákat. Azt jelenti, hogy nem érzi úgy, hogy mindig mindent irányítania kell. "


Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése